Mi az a motiváló erő/gondolat, ami tartja bennetek a lelket, ami nap mint nap hajt titeket, hogy igenis felkeljetek, és csináljátok tovább, mi az, ami segít nektek abban, hogy ne adjátok fel?
Jelenleg ott tartok, hogy már nem bírom tovább ezt csinálni, és egy hajszál választ el attól, hogy feladjam, és belezuhanjak a szakadékba. Egyszer már kilábaltam egy nagyon mély és hosszan tartó depressziós ciklusból, de érzem, hogy még egyszer egyedül ezt nem bírnám végigcsinálni, egy pszichológus pedig cirka 10ezer forintot kér alkalmanként, amire nincs keretem.
Érettségi előtt állok, fontos lenne, hogy addigra összeszedjem magam, de egyszerűen képtelen vagyok motivációt találni még a tanulással kapcsolatban is. Állandóan szorongok az iskola, a tanulás, a jövőm miatt, de ha a tettekre gondolok, még nagyobb nyomás nehezedik rám, és egyszerűen nem jutok el addig, hogy bármit is tegyek.
Nyilván nem a sötét szobám sarkában kell elképzelni engem, de képtelen vagyok tanulni, és sokszor érzem, hogy az összeomlás határán állok.
Senkitől nem kapok segítséget, a családom nem vesz komolyan, sőt csak hátráltat, ront a helyzetemen, részben az ő saruk, hogy most itt tartok lelkileg.
Annyira kilátástalannak látom a helyzetem, úgy érzem teljesen magamra vagyok utalva a problémámmal, és ez alatt a súly alatt össze tudnék roppanni.
És habár az öngyilkosság gondolata ritkán megfordul a fejemben, nem hiszem, hogy képes lennék rá, nem akarok ilyen eszközökhöz folyamodni, tudom, hogy nem lenne helyes, csak egyszerűen félek, hogy mi lesz így az életemmel, hogy tudok kilábalni ebből a mostani állapotból, és mi lesz később.
Nem sajnáltatni akarom magam, úgyhogy az ehhez hasonló, és a komolytalan kommenteket örülnék, ha el tudnánk kerülni, köszönöm annak, aki ezt végigolvasta és tud mondani 1-2 hasznos dolgot, vagy akár elmesélni a saját példáját, hogy őt mi motiválja, vagy mi az az éltető erő, ami nem engedi neki, hogy feladja.
válasza:Írtam!
Aki nem szeretné itt megosztani a történetét, az nyugodtan írhat privátot, hátha tudunk segíteni egymáson.:)
válasza:Nekem állataim vannak, akik várják a reggelijüket és a gondoskodást. Miattuk vagyok még itt. Meg azért mert gyáva vagyok lépni az öngyilkosság felé. De ha az állataim nem lennének biztos nem kelnék ki az ágyból sem.
Amúgy 22 éves vagyok, a sulival végeztem, van érettségim és egy lehető legrosszabbul választott szakmám, el tudtam benne helyezkedni és minden percét gyűlöltem. Azóta már nem is csinálom, munkanélküli vagyok, és nem tudom hogyan tovább. Eljutottam odáig hogy semmi de semmi nem érdekel. És nem akarok azért küzdeni, hogy ne haljak éhen (olyan alacsony volt a fizum 12 órákért, hogy nyugodtan mondhatom), mert az életnek nincs semmi értelme. Mehetnék megint rabszolgának. Csak saját magam kínzása lenne. Csinálhatnék másik szakmát is, de nem találom magamban az érdeklődést. Már a hobbim se szeretem, fáraszt és idegesít.
És hogy mi a legjobb az egészben? Hogy ebből a tömény depresszióból csak pszichológus tudna TALÁN kisegíteni 50 percért 8000 Ft-ért. Szerintem még akkos se telne rá ha dolgoznék. 😂😂😂😂
válasza: válasza:Van ingyenes pszichiátriai kezelés. Ott is vannak kiváló szakemberek.
Nekem erőt adott a Túszok a tárgyalóasztalnál és a Kiút a boldogtalanságból című könyvek.
válasza:Csakis a célok.
Nézd, az élet nagyon nehéz játék. És pont azt akarja elérni, hogy feladd.
Mindenkit elér a nyomás így vagy úgy, akár király, akár koldus. De ha átmész rajta, akkor át vagy menve...ha feladod, akkor feladtad. A legtöbben feladják (sokan zombiként élik le az életüket...nem is élet az, hallva élnek...szörnyű).
Miért adják fel?
Mert nehéz.
Ha ki akarsz lábalni ebből a gödörből, javaslok két dolgot:
1. Próbálj megcsinálni valami nagyon nehezet. Ami számodra nehéz. Ha bele veted magad, azt fogod észrevenni, hogy kijöttél a gödörből.
2. Ha bármi tanácsra van szükséged, kérdezd azt, aki a legjobban meg fogja érteni a kérdésed, aki nem kezdi el minősíteni, és nem értékeli le: önmagad.
Csak próbáld ki, adj tanácsot önmagadnak. Valószínűleg le fog esni az állad, hogy milyen okos dolgokat tudsz mondani saját magadnak.
Hajrá...
válasza:Én nem szoktam ezen gondolkozni, hogy most mégis miért keljek fel... Azért kelek fel, mert felébredtem és el kell mennem wc-re :D Aztán nem tudok tovább aludni, mert vagy mennem kell valahova (suli, munka, egyéb programok), vagy csak szimplán nem tudok többet aludni fizikailag. Akkor elkezdek gépezni.
Az én céljaim eléggé távoliak, amihez nem csak az kell, hogy én el akarjak érni valamit, hanem kellenek hozzá más emberek is. Nem tudom na :D Nekem is vannak rossz időszakaim (kb. 3 hónapja jöttem ki a depressziómból), de akkor sem ezen gondolkozom, hogy most inkább megölöm magam. Szóval nem nagyon van motiváció :/ csak már 21 és fél éve tudom, hogy minden reggel egy új nap kezdődik, és mivel élek, ezért meg is fog történni. :)
Az,hogy szabadon kiélhetem a nemi vágyaimat és ez magánügy!! Mindenki azzal akivel akarja!
Nincsenek tabuk nincs prüdéria!! Csak azt itélem el,aki nem szexel!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!