Mi a baj a lelkemmel? Pszichés betegségem van?

1 éve vettem észre magamon, hogy bizalmatlan vagyok az emberekkel.

Például nem merek végigvonulni egy olyan helyen, ahol sok ember van, attól félek engem néznek és furának gondolnak.

Nem tudok egy jóízűt beszélgetni valakivel, mert azon jár az agyam, hogy mit gondolhat rólam és félek ettől.

Ha valaki tesz valami kedves gesztust irányomba, vagy beszélget velem, az van bennem, hogy biztos csak kihasznál. A barátaimról is úgy gondolom, hogy csak sajnálatból vannak velem, vagy nem szeretnek igazán.

Ha folyik mellettem egy beszélgetés, nagyon odafigyelek, hogy rájöjjek rólam van-e szó és kibeszélnek-e.

Nem merek az emberek szemébe nézni, ha igen akkor is csak rövid időre és összehúzom a szemem..

Állandóan szorongok..a metrón is ha ülök, nem merek semmit csinálni, nem tudom hogy milyen arcot vágjak, hogy ne legyek fura, mert a szemben ülő emberek biztos engem néznek.

Egyszerűen úgy érzem, nincs egy biztos pont az életemben, el vagyok veszve, és úgy gondolom utálnak, idegesítő vagyok.Néha már sírok is emiatt.

Évek óta gondolkodtam az öngyilkosságon, volt hogy úgy terveztem az életem, hogy majd 24 éves koromban megölöm magam.De volt egy öngyilkossági kísérletem, mert részeg voltam és párkapcsolati gondjaim voltak. Utána úgy éreztem megtisztultam, kiment belőlem minden feszültség ami addigra felgyülemlett, nem akarok többé ilyet csinálni, rendbehozom az életem és boldog akarok lenni, de nem megy. Egyre rosszabb, pár hete újra ezek a gondolatok kínoznak pedig én tényleg nem akarom megölni magam, de amikor látok egy bántó tekintetet,vagy azt hiszem gázul viselkedek, legszívesebben kinyírnám magam.

20 éves vagyok, lány.