Szerintetek bipoláris zavara van vagy személyiségzavara lehet?
És ha igen, akkor milyen problémája lehet? Egy általános iskolai barátnőnkről van szó. Már a 20as éveiben jár, de valamilyen szinten még mindig gyerekesen viselkedik, félig koravén, félig meg egy nagy gyerek.
Tinikorában volt egy mélyebb depressziósabb időszaka, akkor vagdosta magát és sokszor jártunk el inni, hogy elfelejtse a gondját. Egyszer segítséget is kért otthon, szólt, hogy szakemberhez kéne menniük, de nem hallgattak rá, nem lett belőle semmi (nem a legjobb családi háttérrel rendelkezik). Ha rossz passzban is van már nincs meg ilyen durván nála a depresszió, szerintem már nem bántaná magát és talán nem jellemzőek rá ezek az ennyire szélsőséges hangulatingadozások, de azért instabilnak mondanám.
Azt mondanám, hogy valamennyire látszik, hogy a tavaszi-nyári időszakban energikusabb, régen reggelente el is járt futni, több találkozót szervez le, látszólag jobb a kedve, míg télen inkább begubózik, képes átaludni fél napokat és minden kis apróságon képes kiakadni. Ilyenkor sokszor játszik olyanokat, hogy napokig nem válaszol üzenetekre, gondolom azért, hogy megbüntessen másokat. De egyébként ezen túl egy napon belül is nagyon hullámzó lehet a kedve, de nyilván attól is függ, hogy mi történik egy nap.
Amúgy hirtelen haragú és minden kis hülyeségen képes kiakadni, amíg a nagy gondokat meglepően könnyen veszi, vagy nem foglalkozik velük annyit, mint amennyit kéne. Egyébként is azt mondanám, hogy ő inkább dühös típus, mint szomorú. Ez nem azt jelenti, hogy agresszív lenne vagy bántana másokat, de ilyenkor biztos, hogy mást kibeszél a háta mögött a legnagyobb felháborodással, aztán utólag sokszor kiderül, hogy 2 perc alatt el lett simítva az ügy és mégis ekkora füstje volt az egésznek.
Még sose volt kapcsolata és az utóbbi időben sorra szelektálja ki a barátait, vagyis a saját bevallása szerint ő inkább a körülmények áldozata, és talán elgondolkozik néha azon, hogy ez a saját hibája is, de általában másokat okol emiatt. A nagy öribarikból meg a legnagyobb ellenségei lesznek néha, vagy csak simán kerülik egymást, hogy véletlenül se fussanak össze. Azt mondanám, hogy megszerezni viszonylag könnyen tud embereket, mindig talál magának haveri kört, de elmélyíteni a kapcsolatait és megtartani már nehezen tudja.
Amúgy alapvetően úgy írnám le, hogy kicsit a dac korszakban van még mindig, kicsit zsémbes, zárkózottabb másokra, de amúgy az élményekre nagyon nyitott. Szerintem egy társaságban se találja magát úgy igazán magát.
De amúgy nyilván nem csak ennyi az egész ember.
A suliban nagyon csendes volt, sokat csúfolták, nyilván ennek is nagy hatással volt rá. Utána kinyílt, humoros csaj, már ki tudja mutatni, egész karakán lett, néha kicsit túlságosan is, akkor amiatt érzi rosszul magát, hogy talán túlzás volt az a viccelődés xy-nal, stb.
Szerintem egyik végletből esett bele a másikba és bár sokat változott az alapvető filozófiája az életről, sokat alakult ő maga is, de akkor is úgy gondolom, hogy elég szélsőségesek a hangulatingadozásai.
Ki mit gondol, lehet tényleg bipoláris zavara van?
Nem hiszem, hogy bipoláris, leírás alapján inkább borderline típusú személyiségstruktúrája lehet. Abban, hogy jelen van teljes mértékben a személyiségzavar, nem vagyok biztos.
Jó lenne, ha elmenne pszichológushoz.
Szerintem egy olyan speciális borderline, amikor az ember gyerekkorától kezdve súlyos traumákat és kudarcokat él át, majd mivel fixáció és regresszió lép fel (azaz megreked egy bizonyos szociális mentális fejlődési szinten, illetve visszaesik egy már elhagyott szintre), mindenki kattantnak mondja, mert nem úgy viselkedik, ahogy "kéne", nem úgy él, ahogy "kéne", mert be van skatulyázva és a kortársak is meghatározóak.
Odafigyelésre, szeretetre, törődésre van szüksége. Olyanra, amit csak ő tud, hogy milyen. Olyanféle szeretet kell, ahol biztonságban érezheti magát. Olyan társak, barátok, akiben bízhat. A negatív imprintingek (korai fejlődési beégett beidegződések) miatt azonban nem az a bizalmas típus, emellett elfojthat rengeteg érzést, amitől rengeteget szenvedhet.
Szelektál, meg ellök, de valójában szeretetre van szüksége és úgy érzi senki nincs mellette. És az ember hiába mondja, hogy dehogynem, mert olyan jeleket lát másokon (megnyilvánulások, viselkedések, arckifejezések), amik miatt úgy érzi, hogy valójában nem mellette áll, csak azt mondja. Ha a családja nem áll mellette ahogy mondod, akkor az okozhat "bipolaritást", mert nem érzi elég jónak, szerethetőnek magát, nincs kihez forduljon, senki se érti meg, stb. Merem állítani, hogy a barátnőd a kisebb kudarcokra is viharosan reagálhat. Továbbá elképzelhetőnek tartom az elmondásod alapján, hogy legalább az egyik szülőjének állandóan meg akar felelni.
Nagyon dicséretes, hogy a barátnőd mellett állsz és tényleg foglalkozol vele és szeretnél neki segíteni. Amit eddig tettél és amit tenni tudsz, az szükséges, de nem elégséges. Elengedhetetlen, hogy mellette legyél, azaz őszintén kitarts mellette. Ezzel támaszt adsz, nehogy még mélyebbre essen. Az szintén egy hatalmas javulást eredményezne, ha megtalálná az Igazit.
Ha pestiek (vagy akörüliek) vagytok, ismerek szakembereket, akihez fordulhatna. Emellett jómagam is hasonló személyiség vagyok mint a barátnőd, innen tudom ilyen részletesen, hogy talán min mehet keresztül.
Megjegyzem a kérdést "rosszul" tetted fel. Nem az a lényeg, hogy mi a diagnózis (az a szakemberek dolga), hanem hogy mit tudsz tenni, hogy segíts neki. legyél vele, mozduljatok ki, akár ismerkedjen is a leendő párjával, ha súlyos lelki veszélyben van akkor mindig ott kell lenni mellette. Ez a barátok/barátnők dolga.
Feltételezem, hogy szüksége van ölelésre, meg egy vállra, ahol kisírhatja magát, csak ez nehéz, mert elfojtja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!