Normális vagyok? Miért foglalkoztatnak engem ilyen dolgok?
A barátnőm nyitotta fel a szemem azzal, hogy miért agyalok ilyen dolgokon, miközben a saját problémáimat meg nem tudom megoldani. Rájöttem hogy igaza lehet.
Rengeteget agyalok a klímaváltozáson, azon hogy a bolygónk haldoklik, azon hogy nem bírja el ezt az embertömeget, próbálok minimalistaként élni, szelektíven gyűjtöm a szemetet, gyűlölök ételt kidobni, spórolok, a lehető legkevesebb dolgot veszem meg, hogy ne terheljem a földet a végtelen kihasználással.
Sosem voltam aktivista, senki nem beszélte tele a fejem, csak érzem pl gyermekkoromhoz képest, mennyire éget a nap sugara, mennyivel erősebb, mennyivel másabb az időjárás.
Olyanokon agyalok, hogy összeomlik a gazdaság, mert elfogy az élelmiszer, semmit nem ér majd a pénzünk.
Rengeteg részletet figyelek meg a mindennapi életbe, túl sokat, és egyszerűen minden napom, minden percére emlékszem hetekig. Míg olyan fontos dolgokat mint pl a kapcsolatomra alig figyelek, illetve a családomra, rengetegminden kimegy a fejemből.
Miközben fordítva kéne lenni nem? az embernek első a szerettei, a családja, és majd utána agyal a föld problémáján.
Ja és teszem mindezt úgy, hogy totálisan semmit nem tudnék tenni érte, ha akarnék akkor se. Átlagos irodista vagyok, semmi magas rang, azonkívül hogy alig járok kocsival, meg tudatosan vásárolok és gyűjtöm a szemetet semmit nem tudok tenni.
Sokszor úgy érzem, hogy a föld úgy haldoklik ahogyan az én lelkem...
25/F
"már most 100x annyi ember él a Földön, mint amennyit ki tudna szolgálni,"
Ez nem igaz... a megtermelt termények 60%-a állatok takarmányozására megy el, 10% meg bio üzemanyagra... csak 30% emberi táplálékra... ha ma minden ember a földön átállna növényi étrendre és felgyújtanánk a multinacionális cégeket, 3* ennyi embert is elbírna a bolygó... ami nem bírja, ami miatt 3milliárd ember éhezik ma a földön, az pusztán a monetáris gazdaságunk...
tulajdonképp a diagnózisom akkor szerintetek a szorongás?
ez annak nevezhető?
Valamiféle üzenet az agyamtól, hogy igenis nincs rendben?
"Sokszor irigylek másokat, hogy mennyire könnyen veszik az életet, mennyivel vidámabbak"
Már a bibliában is megírták 1000 éve:
Boldogok a lelki szegények...
Kérdező! Azt Te vagy egy szakember tudja megállapítani, hogy milyen mértékű szorongás ez. Nem kell kapásból beszrni ettől. :) Először próbálj meg magadtól leállni a témáról és helyén kezelni (attól még, hogy első megjegyzésem 31%-ra lett értékelve, szerintem frankón a realitást tükrözte, csak úgy látszik, sokan felszínesen olvasnak...). Alapvetően Te is érzékeled a gondot és tudod, hogy helyes lenne az, amit a barátnőd is mond. A durva pszichés zavar az, amikor már ezt se látod. Úgyhogy lehet, hogy magadtól is tudsz simán változtatni.
De ha ennek ellenére továbbra is túlzottan rágörcsölsz a témára szeretteid kárára, akkor keress fel egy szakembert (pl. pszichológust). Amennyire én tudom, ott első körben simán egy olyan tesztet kell kitöltened, amilyenhez hasonlót újságokban is olvashatsz, semmi pláne. De azzal is meg tudják nézni, milyen mértékű a szorongásod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!