Meddig tud fajulni a szorongas még? Nagyon ki vagyok már.

27 éves nő vagyok, szedek kb 3 hónapja már Aneptinex nevű gyógyszert, ami egy gyengébb antidepresszáns szerintem, ahogy olvastam a többihez képest. Meg frontint, bár az orvos nem írta fel, azt mondta felejtsem el, anyámtól kértem. Naponta egy 0.5 a max amit beveszek, de inkább felezem, hogy ne szokjak rá annyira. Mikor milyen a helyzet. Gyerekkoromtól szorongok már, elég hányatott életem volt (rengeteg költözködés, nulla szeretet, anyám idegbaja rajtam csattant mindig, stb..) Volt már pánikbeteg időszakom abból nagy nehezen úgy ahogy kilábaltam, már nem is tudom hogy sikerült. Visszagondolva talán annyi volt, hogy elengedtem, vagy beletörődtem a dolgokba amik voltak és jelentősen jobban lettem. Dolgoztam, éltem stb. Bár itthonról menekültem mindig, és összejött egy hosszútávú kapcsolatom ami nehéz nekem és menekülnék belőle mert úgy érzem nem szeretem, pedig amúgy tök jó srác. Mellette lettem ismét beteg, de sokkal súlyosabban mint először. Már egy éve nem is dolgozom, teljesen beszűkültem, elhagytam magam. Halálvágy, pánik, de a legrosszabb a folytonos szorongás és hogy minden kicsiségtől robban bennem a stressz. A páromnak mindent elmondtam hogy érzek, mit érzek és ki akarok lépni a kapcsolatból, mert nekem szenvedés valakivel lenni akit nem tudok úgy szeretni. Mivel ismeri az előéletem, és hogy sosem volt rendesen működő kapcsolatom, mert senkit nem tudtam szeretni és a pszichológus is megmondta, hogy ambivalens kötődésű vagyok, ezért nagyon köti az ebet a karóhoz, hogy én biztos szeretem, csak a betegség miatt vagyok ilyen. Tény és való, hogy nem is igazán tudom befogadni a szeretetét és idegesít is, és nem tudok én sem szeretetet adni.. Állandóan kórházba akar vinni, hogy adjanak új gyógyszert, meg anyám is mindig a pszichiátriával fenyeget. Pedig lehet, hogy csak annyi kéne a nyugalomhoz, hogy elengedjük egymást. Nekem kínszenvedés vele lenni, hiába szeret és mellllettem van. Kicsit én is úgy érzem, hogy túldramatizálom, de annyira rosszul tudok lenni a jelenlététől, hogy nyugalomba 120-140 pulzusom van, ideges, feszült vagyok és a vérnyomásomat is fel tudja nyomni egy pillanat alatt a jelenléte. Együtt élünk, de már sokszor hazajöttem, mert tehernek érzem, de vissza is mentem mert itthon nem látnak szivesen, anyám szerintem sose szeretett igazán. Ott tartok, hogy szét tudnék.robbanni a bennem lévő stressztől, hogy mi legyen, mi a jobb döntés. Amúgy a párom kicsit erőszakosan nyomja rám a szeretetét és ettől végem van. Ha nincs is épp itthon, egyedül is mindig nyugtalan és szorongó vagyok, szenvedek, nem tudom semmivel kikapcsolni az agyam. Úgy érzem be fogok kattanni viccen kívül. Egyedül buszozni, meg semmit sem tudok, csak ha valaki van mellettem, de akkor is nehéz. Ha kapok valami erősebb gyógyszert, az rendet fog tenni? Sokszor a puszta létezés is fáj. Mit tennétek a helyemben? Sokszor hányingerem van a feszültségtől, szédülök, úgy érzem majd elájulok, a szivem meg folyton pörög. Ez a gyógyszer semmire nem jó amit szedek.