Pár kérdést feltehetek a magában beszélgető emberekről?

Szélsőségesen introvertált emberekre jellemző, hogy a "saját fejükben élnek", a problémáikat önmagukkal "beszélik meg", és ez azzal is együtt jár, hogy időnként kihangosítják. (Bár megjegyzem, extrovertált embereknél is előfordul, csak ritkábban: ők inkább beszélik meg valaki mással a problémákat). Szóval alapvetően kb. mindenki csinálja, csak kérdés, hogy milyen gyakorisággal.

A probléma nem a magunkban beszélés, hanem az, hogy amikor az ember a saját fejében forgatja a problémáit, akkor kizárólag a saját véleményét, nézőpontját forgatja és elzárkózik attól, hogy más szemszögből vizsgálja meg a problémákat. Pedig minél több nézőpontból látunk egy-egy szituációt, annál nagyobb az esélye, hogy megoldást találunk rá. Minél inkább szembesülünk vele, hogy hogyan látnak bennünket mások (nem a saját véleményünket tulajdonítva nekik, hanem tényleg odafigyelve a reakcióikra), annál mélyebb önismeretre lehet szert tenni.

Aki úgy érzi, hogy mások kritizálják, az valójában önmaga legnagyobb kritikusa, és gyakorlatilag elzárkózik a pozitív visszajelzésektől.

Nem azért kellene szakemberhez fordulnod, mert magadban beszélsz, hanem azért, hogy ezen az önkorlátozó, önostorozó gondolkodásmódtól meg tudj szabadulni, és ez megkönnyíti az emberi kapcsolatok kialakítását is.