20 évesen mély depresszió, van még remény?

20 éves elsős egyetemista lány vagyok.Romokban hever az egész életem.Nincsenek céljaim, barátaim, életem, párkapcsolatom. Nehezen megy a barátkozás, csak egy barátom van és 1-2 haver. Nem élem az egyetemisták felhőtlen életét, nem járok már szórakozni, nincs társaságom sem.Nem látom értelmét a sulinak sem csak úgy választottam h kb mi érdekel, ezért egyre jobban elhanyagolom.. Sportoltam sokáig, azt is abbahagytam, nem érdekel már semmi.

Anyummal élek egyedül, ő is egyre jobban aggódik értem mert csak ülök a gép előtt/alszom/zabálok bánatomban. Itt nekem csak anyum és a nagyim van.Ami ezek mellett borzasztóan hiányzik, az egy párkapcsolat. Egyszer lett volna egy barátom, de őt is elüldöztem (új volt ez nekema helyzet és nem tudtam mit kezdeni vele, tudom hülye csajduma…) Már meg is próbáltam visszakönyörögni magamat mert másnak nem kellek és nagyon szeretem; pedig mindenki kérdezi miért nincs senkim mert egyébként helyes vagyok.És hiányzik de már megbékéltem vele, lényeg hogy miért nincs barátom, 20 évesen még mindig én vagyok a szűz kislány amit egyre jobban szégyellek is…

És igen, irigy vagyok mindazokra akiknek ez mind megadatott köztük a barátaimre is amiért meg utálom magamat! Esetleg külföldön kezdenék új életet ahol senki nem ismer, tiszta lap, de nincs merszem hozzá. Sokszor eszembe jut, hogy öngyilkos leszek, vagy ha most elütne egy busz egy percet sem harcolnék az életemért. Mit tegyek van még reményem vagy vége mindennek?