Ilyen szintű "depresszióval" mit lehet tenni, ha egyáltalán ez az? (hosszú)

Sziasztok! 17 éves,11.-es rendész tanuló srác vagyok.

Egy ideje már kínoz egy olyan bizonyos érzés, amit konkrétan nem tudok leírni. Mintha a gyomrom émelyegne egész álló nap, ébredés pillanatától az elalvásig.

Reggel, iskolanapon, teljesen átlagos napon felébredek. Hányással indítok és egyfajta tartással, azt sem tudom mitől. Szorongok. Hiába teszek bármit is. De ez legyen a legkisebb probléma, hisz teljesen úgy sem tudnám leírni.

Amióta az eszemet tudom, nagyon kicsi korom óta hivatásos katona szeretnék lenni és ez nem múlt el. Amióta jelentkeztem ebbe a középsuliba (Nem külön RSZKI,csak van külön rendész kategória) megtetszett nagyon a rendőri hivatás,később a Katasztrófavédelem is. Kihangsúlyoznám, a civil élet egyenlő a halállal számomra. Többször sírva is fakadtam emiatt amikor belegondoltam. De itt a bökkenő. Nem lehetek egyenruhás. Semmilyen téren. Színtévesztő vagyok, ezt nem lehet korrigálni sehogy. Itt vagyok rendészeten,egyenes úton,amiről így is úgy is le kell ugranom.

Szerettem volna csatlakozni a helyi önkéntes tűzoltósághoz. Kérelmem be is nyújtottam. De azóta elmaradozik minden. Külön elkezdtem magánként,önként beletanulni az egészségügybe,hogyha úgy van,azonnal tudjak segíteni. Ez is maradozik.

Barátok,bajtársak terén.. Soha nem volt igazi barátom,valahogy nem is kíváncsi rám a körülöttem lévő társaság. Nem azért,mert én gondolom így, vagy nem próbálnék meg ismerkedni. Egyszerűen beszélgetnek velem iskolaidőben, utána az utcán meg sem ismernek. Legjobb bajtársamat egy baklövés,egy helyrehozhatatlan baklövés miatt elvesztettem. Pedig ő volt a mindenem a fogadott hugimmal együtt.

Itthon minden apróságért a nyakamat vennék. Ha sokat ülök a számítógép előtt,baj. Ha délután lefekszem aludni,hadd ne soroljam milyen trágárságokat kapok. Ha elhányom magam reggel, és ha a hangra felébrednek,mindennek elmondanak. Ha parfümöt használok,megkaptam,hogyha mégegyszer előfordul "leszabdalja a kezeimet". Hiába töltöttem a nyarat munkával, hogy ne akadékoskodjak rajtuk annyit legalább most, az sem jó. Egyszerűen egy szemét vagyok hogy hamar elment a pénz, egy utolsó senki. Most is diákmunkát keresek,de nagyon nehéz. Nem túlzok, az ilyenek minden egyes nap, kivétel nélkül (!) megesnek. Testvéreim folyton folyvást belémkötnek. Öcsém most van a tipikus "tömeglázadó" korszakban,14 éves. Elnézést kérek előre aki az ilyet nem tolerálja, de idézem a napi szintes felém intézett kommunikációját "te f***szopó cs*cska kutya g*ci" jobb is,ha nem folytatom. Húgom egy kihasználható tárgynak néz, a mondat minden szavával. Családdal nem tudok beszélgetni, nincs megegyező témánk. Nővérem folyton csak a gyerekeivel van elfoglalva. Csak rosszul csinálja. Sógorom,aki nagyon sokat jelentett nekem, potom lesz*r.

Szerelem terén.. Hát általános iskolában volt utoljára 1-2 hónapig valakim, aztán mint a villámcsapás, jött és eltűnt. 9. osztály óta próbálok normális kapcsolatot kialakítani, nem jön össze. Idén nyáron is megtetszett egy lány, és előttem nyalták falták egymást egy 3. személlyel. Azzal a címszóval hogy csak segíteni akart. Egy régóta tartó szimpátia is most bukott el. Ha élőben keresem,kudarc. Nem lehet látni sem. Ha írok neki, bunkó. Tegnap színt vallottam. Ma írtam. Tartott a beszélgetésünk 6-7 sorból. De 3 év alatt számtalan kísérletem fulladt kudarcba. Ezek a leglényegesebb dolgok, amiket leírtam, de még rengeteg a súlyos. Nincsen semmi elfoglaltságom, úgy érzem hogy semmi nem tud lekötni, lassan elhanyagolom magam. Semmi olyan tárgy,amivel el tudnám magam foglalni, vagy semmi olyan kör, amiben tudnék érvényesülni nincs. Ha megpróbálok egy könyvet elolvasni, nagyon hamar befejezem, elvesztem az érdeklődést, meggondolom magam. Sportolás soha nem segített, pedig sokat próbáltam. Nincs egy ember akihez mosollyal tudnék fordulni, szó szoros értelmében nincsen. Gyerekkori ""barátok"" sem. Annyira elfoglaltak hogy néha azt hiszem világmegváltásra készülnek..:)

Szerintem.. Ennyi egyenlőre elegendő. Az idióta válaszokat mélyen kérem hanyagolni, nagyon nagyon nincs szűkségem rá. Másik nagy mániám az anime nézés. Már már ahhoz sincs kedvem, semmihez, szó szerint semmihez. Mit tudok tenni? Vagy mi a teendő? Előre is köszönöm!:)