Más is van így ezzel? Egyszerűen unom, ha valakinek ezt elmondom, azonnal nyomatja a mainstream dumát amivel megakar győzni arról, hogy ő jobban tudja hogy is érzek én.

Ok, igazából erre nem várok válaszokat, csak jó volt ezt úgy kimondani/leírni, hogy nem jöttek rá a szokásos reakciók.

Éjjel ezen rágódtam aztán ma reggel átgondoltam az egészet tiszta fejjel és ma megteszem...rohadtul remélem, hogy jól fogom átvágni a rohadt ereimet, ciki lenne ha nem :/

Épp ez az, nincs olyan dolog az életemben ami képes lenne lekötni. Az eddigi 16 évem gyakorlatilag arról szól,t hogy minél több dologban kipróbáljam magam. Sportok, hangszerek, művészetek...nem az én világom. Mindenki azt mondta van tehetségem a zenéhez, de én nem élvezem, úgy meg mi értelme? Aztán próbáltam a piálást, nem jött be, se a cigi se a drogok...igen, ez már eléggé a másik véglet. Nincs semmi olyan dolog ami jobban érdekelne, ami közbe 100% jól érzem magam.

Az meg nem nyugtat, hogy lesz valaki majd az életemben akinek én jelentem a mindent...mert nem bírom elképzelni azt, hogy jobban leszek ezért nem akarnám megtenni vele, hogy nézze végig ahogy csak süllyedek...ezt már így is megcsináltam a barátaimmal és utálom is magam emiatt...nem akarom, hogy több ember legyen szomorú csak miattam...így is annyi mocsok van a világban

Nem. Egész életemben mindig próbáltam segíteni azoknak akiket basztattak, hogy akár csak kicsit elhitessem velük: van jóság. Az egy másik kérdés, hogy cserébe nem kaptam semmit, de nem is vártam. Képtelen vagyok más embereken áttaposni...egyszerűen az olyan mintha magamat tagadnám meg.

írhatsz, még van időm