Orvosok, orvostanhallgatòk. Hogyan szokjátok meg a halált?

Ezt akartam írni:

Ha úgy érted, hogy az érzelmei nem befolyásolják a döntéseit, akkor igen!

Nem hiába 6 év az orvosi. A lexikális tudás megszerzésén kívül kb. ennyi időbe telik, hogy orvosként kerülj ki az egyetemről. Ebben a 6 évben benne van az is, hogy szépen lassan úgy alakul át a személyiséged, hogy képes legyél megküzdeni az ilyen szituációkkal.

Ez mégiscsak egy szakma. Az egyik kérdésedre válaszolva: az sem jó, ha valaki teljesen érzéketlen, de az sem, aki túlságosan sok érzelmet visz a dolgokba.

A beteget kezeljük, küzdünk érte, de a halottat el kell engedni. Abba csavarodhatsz bele, ha önhibából veszítesz el beteget. Nyilván arra törekedni kell, hogy ez ne történjen meg. Vagyis érteni kell a szakmához, és megfelelő döntéseket kell hozni (persze hiba mindig előfordulhat, ez benne van sajnos).

Ha pedig nagyon nem tudsz megbirkózni a halál létezésével és elfogadásával, olyan szakmát kell választani, ahol nemigen találkozol vele (pl fogorvos, kutatóorvos, farmakológus...)

Sajnos klinikumban nem tudod elkerülni. Talán szemészetben a legritkább, de bőrgyógyászként is ott van előtted (gondolj csak a bőrrákra) és fül-orr-gégészeten is (fej-nyaki daganatok pl),a többiről nem is beszélve.

Ezt el kell fogadni, egyszer mind meghalunk. Azok szenvednek leginkább akkor, ha kiderül, hogy halálos betegségük van, akik ezzel a gondolattal nem képesek megbékélni. Ha úgy érzed, neked ez sehogy nem menne (de én nem gondolnám, hogy valaki 6 év orvosi után is ezen a szinten marad), akkor válassz más pályát.

Kedves kérdező, én orvos vagyok, bár nem betegellátásban dolgozom.

Pályaválasztás előtt ez a kérdés bennem is felmerült. Ne aggódj emiatt, ha ép pszichéd van, eléggé hamar fel fogod tudni dolgozni a szenvedést és a halált, bár hosszú távon vannak kollegák, akik kiégnek.

Hogy te hogyan viseled az ilyesmit, az eléggé hamar kiderül már az első 1-2 év alatt a boncteremben anatómia és pathológia gyakorlatokon. Ha ezt nem viseled jól, akkor még mindig tudsz pályát módosítani, vagy orvosként eléggé könnyen el tudsz helyezkedni olyan munkakörben is, amelyik nem a betegellátással kapcsolatos. Pl én kutatóorvos vagyok, laborban dolgozom, nem találkozom betegekkel. Bár nem a haláltól való félelmem miatt választottam ezt a pályát :D

Szóval szerintem mindenképpen érdemes az orvosit választani, mert az egyik legszéleskörűbben hasznosítható végzettség!!