Menekülés a valóság elől? Mentálisan hogyan ösztönözzem magam?

Üdv! Felnőtt férfi vagyok, nem vagyok ordasgazdag, de megélek, és nem kell dolgoznom, gyakorlatilag már 2 éve nem dolgozom, ingatlankiadásból élek.

Barátaim, haverjaim nincsenek, nagyon nem is voltak soha, mert egy idő után kolonccá válik az összes.

Van egy élettársam, de ő is eltartja magát és a sajátjában lakik ahogy én is.

Sajnos világkörüli túrnékra nem futja, sem egyéb rongyrázásra, végzettségem meg középfokú, és kicsit kifutottam már az időből a "tanulás" terén mellesleg inkább tanulok autodidakta módon ha azt látom, hogy érdemes, de mivel alig vannak emberi kapcsolataim az élettársamon kívül aki szintén hasonló így honnan lenne igény meg mire.

Azt vettem észre magamon, hogy ugyan marhajól el tudom foglalni magam a saját kis világomban, és szeretek is csinálni bizonyos dolgokat, de ha komolyabb feladatot meg kellene oldani, ami számomra "nyűg" például egy vakolatjavítás, vagy nyílászárócsere, vagy tűzhelytakarítás, akkor azt képes vagyok olyan szinten elodzázni, hogy ha valaki meglátja aki nem ismer az tuti kiakad.

Viszont mivel tök független vagyok szinte mindentől így miért akarnék bárkinek is megfelelni.

Egyszóval bizonyos dolgokban totál igénytelen vagyok, de nem mindenben.

A kérdésem az lenne, hogy mégis hogyan ösztönözzem magam arra, hogy azok a dolgok is rendben legyenek amikhez valójában hetek óta semmi kedvem.

Nem akarok egy háztartási droiddá válni, aki napirendszerűen reggeltől estig takarít, meg felújítja a lakást, de az a helyzet, hogy bőven lenne mit, de helyette inkább eljárok bringázni, fagyizok, bámészkodok, vagy az asszonnyal csámborgunk, vagy a cseten tárgyaljuk ki a netvilágot, a híreket, vagy a lehetőségeket elemezzük.

Mondjuk ő nem ilyen, meg van egy barátnője is aki időnként megcsinálja egy kis apróért a nagytakarítást nála, de nálam például még olyan szinten nincs kialakulva a szoba berendezése sem, meg 10 éves a festés, hogy kevés lenne egy takinő ide. A bútorok meg méretre vannak beépítve, minimum asztalos kellene a 4 méteres szekrények szétszereléséhez stb, nameg a cuccaimat hova pakolom addig meg az egész egy iszonyat nagy meló.

Viszont egyre gázabb a helyzet, és pénzügyileg nem vagyok olyan nagyon eleresztve, mert millió más dolog lenne fontosabb (pl klíma, rendes pincelépcső, villanyok, fal visszajavítás, padlólap javítás) mint a festés vagy a nagytakarítás. Mindegyik kis meló így szakembert el lehet felejteni, nem vállalják.

Hogyan ösztönözzem magam mentálisan, hogy elkészüljön normálisan minden?

Mert a probléma egyre csak nyomaszt összességében, de ugyanakkor hót lusta vagyok nekiállni pl felrakni 8 csempét vagy ilyenek. Aza baj hogy rengetegféle meló lenne de mind kicsi piszlicsáré, és időrabló.

Olyan mintha lenne egy 30 éves ütött kopott kocsid kis fogyasztással, és erős motorral, és azon aggódnál mindíg hogy mit szólnak milyen putris vagy már meg hogy néz ki, de neked valójában meg semmi bajod vele mert a célnak tökéletes.

Nem tudom átment valamennyire amit mondani akarok?