Hogyan dolgozzam fel, hogy a baratnom elvetette a babankat?
Sajnálom, ez oltári nagy szemétség! Viszont szerintem jól tetted, hogy nem vagy már vele együtt, ne is próbálkozz nála.
Ha lesz újabb kapcsolatod, érdemes az elején tisztázni, hogy mit gondoltok a gyerekvállalásról. Nyugodtan kimondhatod azt is, hogy te nem akarsz abortuszt, ha esetleg becsúszna a baba, amennyiben még nem akartok, inkább duplán védekeztek stb. Nyilván nem az első randi témája, de nem árt az ilyen igen fontos kérdéseket az első hónapban tisztázni.
A babától próbálj lélekben elbúcsúzni, és ne emészd magad, mert ez nem a te hibád.
Minden jót kívánok Neked!
Koszonom, de az eremnek ket oldala van, hibasnak erzem magam. Beszeltunk azota telefonon, szerinte 95%-ban az en hibam.
Azt mondogatta meg itt kint is, hogy nem teremtek otthont, a lakas ures, stb. A 45 ezerbol csak 15 ezret hoztam volna en haza, igy szerinte, amig otthon van a babaval, addig nem tudom egyedul eltartani a csaladom... :( amit nem ertek, mert a szuloszabadsag alatt megkapta volna a fizetese 90%-at. :(
A masik az abortusz kerdese, amiben sajnos nem voltam kovetkezetes. En akartam a babat, kismillio alternativat ajanlottam, de kozben elofordult, hogy tamogattam, illetve rahagytam, mert tudtam, hogy vegigviszi, es nem akartam, hogy utana osszeomoljon. Most erre is hivatkozik, hogy ilyen labilis, hullamzo velemenyre nem lehet epiteni :( lelkiismeret fordalasom van, mert lehet, hogy meggondolta volna magat, ha vegig azt mondom, amit akarok :(
Ha szakított is, akkor attól parázott be, hogy Neked vállaljon gyereket.Bocs, de ez az igazság, a többi mondvacsinált indok...
Nem vagy hibás.Ő nem érezte úgy, hogy Veled akar gyereket vállalni.Bepánikolt és elvetette, mert nem akarta az egészet.Sem Téged, sem a gyereket.
De ha belegondolsz, talán jobb is így.Egy gyereknek csonka családban felnőni, egy apának hétvégi apukának lenni nagyon nehéz...
Már nem zudsz ezen változtatni, fogd fel úgy, hogy egy Téged és a gyermeket nem akaró anyával, nem lett volna a kicsinek boldog élete...így sem könnyű, de gondold végig, mi lett volna ha megszüli, és azután hagy el..hát, egyikőtöknek sem lenne könnyű az élete.
Bármilyen megalázó is ez nekem, de ez az egyetlen elfogadható magyarázat annak ellenére, hogy a várandóság előtt és alatt is elvileg rám várt, engem akart. Már régóta szeretett volna babát, élete álma volt, csak egyetlen korábbi kapcsolatában sem érezte, hogy most van itt az ideje.
Velem akarta, örültünk neki, és értem én, hogy nekem nem akart gyereket szülni, de ez az egyik pillanatról a másikra történet kibogozhatatlan és felfoghatatlan számomra.
Persze hozzáadva azt, hogy mentálisan mindig is ingatag volt, valószínű személyiségzavarban is szenved, megfejelve egy új országgal és a hormonokkal, talán nem is csoda, hogy hirtelen visszakozott.
Bárcsak megszülte volna, és ha más nem, ha ő nem akarja, felneveltem volna én. Persze csonka családban nehéz, de az a szeretet, amivel körülöleltem volna a kicsiny életét...
Most ott tartok, hogy a babát nem tudom elengedni, iránti pedig mérhetetlen dühöt érzek.
(Lelkileg teljesen stabil voltam mindig, de azóta teljesen leépültem, és használhatatlan vagyok. Kiselejtezettnek érzem magam.)
Ez érthető, gyászreakción mész keresztül. Régen, akiknek közeli hozzátartozója halt meg, egy évig gyászruhát hordtak. Engedd meg magadnak, hogy elgyászold őt, adj rá egy-két hónapot. Sírj ha akarsz meg itt lesz a halottak napja, szerintem segíteni fog ha gyújtasz a baba emlékére a temetőben egy gyertyát. Kb addigra le is tudod majd zárni, hogy egy fájó emlék maradjon, és ne borítsa fel tovább a lelkivilágod.
Ez így rendben van, rendes ember vagy és helyre fogsz jönni. Aztán lesz majd több gyermeked egy normális lánytól, jó?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!