Lehet egy ember boldog, ha nem szeret?

Nem tudok szeretni. Soha nem is tudtam. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy kellene. Régebben talán egy embert szerettem, de most már őt sem igazán. Vagy lehet, hogy igen, ezt még nem tudom. Rajta kívül (vagy egyedül) anyámat szeretem (pedig ő sokat bántott). És itt ennyi, kifújt. Vannak barátaim, akikkel legtöbb esetben jól érzem magam, és tudom, hogy szeretnek, de mégsem tudom szeretni őket. Nem rázna meg, ha hirtelen eltűnnének, csak az egyedüllét kínozna.

És mindez nem is zavar, pedig tudom, hogy nem jó. Mintha az érzések 90%-a hiányozna belőlem, a boldogság is, és az az egyetlen, ami hiányzik. Csak nem tudom, így van-e rá esélyem. Szerintetek? Vagy ha nincs, akkor mit csináljak?

("Kösd fel magad" és "menj pszichiáterhez" kezdetű válaszok nem érdekelnek, mert felkötni nem fogom magam, pszichiáterhez meg járok, de nem csinál semmit.)