Ha ilyeneket álmodok az még belefér a normálisba?

Előfordul, hogy konkrét nevekre emlékszem álmomból, amikre utána rákeresek neten és nem is létezik ilyen személy. Nem Horváth Béla meg Takács Ilona vagy hasonló, hanem olyan különleges vezetéknevek, amik nem is léteznek.

Vagy álmomban tisztán látok szavakat, olvasok nem létező újságokat, fejben FaceBookozok, mint a Terminátor: ránézek egy ajtóra, elolvasom róla a nevet és már fejben pörgetem a FaceBookon és találat is van! Múltkor pl. Egy létező ismerősöm nem létező ismerőseként találtam meg az ajtóra írt nevet, és azt írták róla az újságok, (amit az ajtóra vetítve láttam), hogy terrorszervezetekben játszott vezető szerepet, és körözik, de eltűnt a lakásból, a kukucskáló pedig műanyaggal volt kiöntve hogy ne lássanak ki onnan.

Olyan is volt hogy álmomban átláttam falakon, nem létező, alig leírható félig élőlény, félig gép, félig valami testrészem volt amivel repültem, a házak vonalai színesen és élesen világítottak, nem voltak árnyékok, egyszerre láttam magamat kívülről, TPS nézetben, mint egy videojátékban, és mint rendesen, a szememmel néztem a tájat.

Van, amikor olvasok egy újságot álmomban de érzem hogy kezdek felébredni, és valamikor sikerül visszaaludnom és folytatni. Sokszor emlékszem is rá ébredés után.

Általában valótlan, nem létező hírekről, tárgyakról olvasok.

Van amikor párhuzamos dimenziókban járok, valós helyszíneken amik nem olyanok mint igaziból.

Pl. nemrég egy olyan párhuzamos idősíkban jártam, ahol nem költöztünk el a mamámék házából, (a valóságban már vagy 15 éve), de ebben a dimenzióban ekkor már nem éltek a nagyszüleim, pedig a valóságban még élnek. Ahogy én is, de álmomban szellem voltam, egyedül anyám volt életben.

De ott volt a szobában két lány, mindkettő létező személy, egyiket a valóságban is ismerem, a másikat csak képen láttam, de mégis megjelenik mellette, mint legjobb barátnő. A valóságban viszont már nem is tartják a kapcsolatot.

De volt hogy azt álmodtam hogy háború volt, a boltban csak kenyeret meg vizet adtak, az emberek köteleken másztak fel a lakásaikba és úgy viselkedtek mintha ez lenne a normális, és senki nem értette mi bajom van velük.

A lépcsőházak félig le voltak rombolva, gerendák helyett műanyag rekeszekkel volt alátámasztva a mennyezet, stb.

Néha arra ébredek hogy folytatom amit álmomban csinálok. Sírtam álmomban és arra is ébredtem meg. Vagy verekedtem és arra ébredtem hogy ütöm, rúgom a falat, múltkor mikor matracon aludtam, arra ébredtem hogy egy jó nagyot belerúgtam a számítógépbe, meg is fájdult a lábam.

Mikor kisebb voltam előfordult hogy úgy aludtam el hogy a mellettem levő kisasztalon volt valami legóépítmény és mire fölkeltem át volt építve néhány eleme össze vissza, vagy a z íróasztalomról le volt szórva a fél cucc.

Volt hogy arra ébredtem hogy káromkodom és kiabálok, de úgy hogy a másik szobából is hallani lehetett. Pedig a valóságban csendes vagyok és csak akkor káromkodok halkan, ha mások nem hallják.

A legutóbbi dolgok elég ritkák, talán ha 2-3 havonta egy eset, de az álmaim 80%-a mind ilyen furcsa és szürreális, másik dimenzióban játszódó összevisszaság.

Múltkor azt álmodtam hogy el akartam lopni a szomszéd kocsiját de észrevette és mérges lett, én meg nem tudtam kimagyarázni miért tettem.

A valóságban sosem tennék ilyet, főleg hogy jobb kocsim van mint a szomszédé (érdekes módon az álmomban is ott volt leparkolva mellette, mégis az övét akartam).

Szerintetek ez még belefér a normálisba, és időnkénti feszültség, stressz okozza, vagy ez már kezd betegséggé válni és érdemes lenne pszichiáterhez fordulni?

Ezek tulajdonképpen csak álmok, de mikor pl. arra ébredek hogy ütöm a falat és kiabálok az egy kicsit ijesztő. Szerencsére ez nagyon ritkán fordul elő.