Depresszióból kijönni gyógyszer nélkül? Milyen alternatív megoldással lehet meggyógyulni?

A gyógyszeripar antidepresszánsokból és a kemoterápiából él meg, ezért nem vagyok hajlandó azt szedni. A gyógyszer csak tünetet enyhít, problémát nem old meg. Ezért valami más megoldást keresek, mondjuk mint a krioszauna. Az hasznos? Leírom a problémámat is. Világéletemben önbizalomhiánnyal küzdöttem. Folyamatosan csalódnom kell a fiúkban is, szerintem azért, mert nem akarom elhinni, hogy megérdemlem a boldogságot, hogy elég vagyok valakinek, aki nekem is tetszik, ezért tudat alatt olyat választok, aki elérhetetlen. Illetve mivel azt hiszem, hogy kevés vagyok a másiknak, felveszek egy védekező viselkedést, amivel elijesztem a fiúkat. Éppen ezért tartós kapcsolatom egyetlen 1 volt, az is csak fél évig tartott, és pocsékul éreztem benne magam, mert belsőleg egyáltalán nem vonzott a fiú, sőt taszított. (Pedig már 25 éves vagyok). Egyébként egy kedves, cserfes lány vagyok, aki rengeteg dicséretet kap mind a külsejére, mind az intelligenciájára. Csak sajnos komolynak és visszafogottnak mutatom magam. Mielőtt megismernek, mindenki azt hiszi, hogy én ilyen nagyon csendes és nagyon durván befelé forduló lány vagyok, vagy pedig azt, hogy nagyképű. Így sok fiúról derült már ki, hogy tetszettem neki, de nem mert megközelíteni. Mindig olyan fiúkat vonzok, akik nagy nőcsábászok vagy pedig ilyen nagyon határozatlanok, akik nem az én világom, így még szerelmes sem voltam soha. Ez csak tovább erősíti az önbizalomhiányomat. Ördögi kör. Ez az egész talán abból fakad, hogy apukám fiút szeretett volna, és a rokonaim mesélték el később, hogy mennyire maga alatt volt, amiért nem fia született. Ezért az egész életemet úgy élem, hogy neki megfeleljek. Hogy megmutassam, egy lányt is lehet szeretni. Szeret is, és nagyon bánja, amiket akkor mondott, mikor megszülettem, és már én és a húgom vagyunk a mindenei, de akkor is bennem van ez. Be vagyok feszülve állandóan. Amikor eljöttem egyetemre, akkor ledobtam a láncot. Állandóan buliztam, de alkohol nélkül nem tudom elengedni magam, ezért mindig nagyon durván leittam magam, és olyan helyzetekbe kerültem, hogy akár meg is halhattam volna, és olyan is volt, hogy meg akartam ölni magam részegen, de aztán álomba sírtam magam. Meg olyankor direkt életveszélyes helyzetekbe sodrom magam, hátha meghalok. Sőt még mindig ilyen vadul bulizok, csak már kevésszer van alkalmam rá. Mindenki félreismer. Totál más arcomat mutattam az egyetemvárosban, mint otthon. Hazaérek és mint akit elvágtak, újra befeszülök és apuci aranyos kicsi lánya leszek. Egyetemen jöttem rá, hogy én igazából laza, nagyon jó fej és humoros vagyok, nem az a komoly, szolid lány. Tudom, hogy ha az igazi arcomat mutatom, mindenki jobban szeret, mégis képtelen vagyok a szülővárosomban elengedni magam. De most vége az egyetemnek, hazaköltöztem, munkát keresek, a szakmában nem találok, és ez az értéktelen diploma a maradék önbizalmamat is mind elvette. Kicsi lányként mindig sikeres és gazdag felnőtt nőnek képzeltem magam, és bele vagyok betegedve, hogy mesterdiplomával csak nettó 85 ezerért kaphatnék munkát szalag mellett napi 12 órában. Hol a kislány álma? Tudom, hogy egy másik diploma lenne a megoldás, de most nem tudják ezt a szüleim finanszírozni, és havi 85 ezerből táplálkozni sem tudok, nem még egyetemet fizetni. Újabb ördögi kör. Most otthon élek, egy icipici városkában, nulla szórakozási lehetőség, nem ér semmi inger, alig találkozok a saját korosztályommal, állandóan ideges vagyok, mindig sírok, egész nap csak feküdnék. Akkor érzem magam csak jól, ha bulizhatok a barátaimmal. De ilyenkor másnap meg brutál szomorú vagyok, hogy újra vissza kell térnem a szürke életembe. Pszichológushoz járok másfél éve, de most még rosszabbul vagyok, mint mikor elkezdtem a terápiát. Ezért most pszichiáterhez küld, hogy antideprresszánst írjon fel. De nem akarom szedni. Nekem egy munkahelyre és fiúra van szükségem, aki megmutatja milyen szeretni és szeretve lenni, egy gyógyszer ezt nem adja meg. De a pszichológus szerint gyógyszer nélkül nem tudok ebből a helyzetből kimozdulni már, olyan nagy falakat húztam fel magam köré, és annyira mélyen negatív és pesszimista vagyok. Kérem, ha valaki volt már hasonló helyzetben, írja le, hogy mászott ki ebből a helyzetből gyógyszer nélkül! Köszönöm!