Elképzelhető pszichológus és kliens között tegeződés, vagy azt tiltja a szakmai protokoll?

Elképzelhető!

Én is tegeződöm az összes kliensemmel már vagy 20 éve és sokkal jobb a társalgás, mint magázódáskor. Nekem ez vált be jobban.

Viszont valakinek pont a magázódás jobb és nem is tudja elképzelni a segítő kapcsolatot tegeződés mellett.

Vannak olyan intézmények, ahol a vezető elvárja a magázódást. Ekkor ezt be kell tartani. De vannak olyan intézmények, ahol a segítőre bízzák, melyik társalgási formát szeretné választani.

Teljesen mindegy, ki és mit választ, a lényeg, a hatékony, visszaélésmentes segítség biztosítása.

sokszor letegezik a betegek az orvost mert annyira lenézik az EÜ dolgozókat.

az orvos ilyenkor sokszor visszategez mert lehet hogy megelégeli a bunkóságot, de egyébként nem illik tegeződni.

Mentális segítőfoglalkozást végzek magánterületen.

Ha akadályozná a terápiás beszélgetést, ha azt tapasztaltam volna, hogy hátráltatott volna bennünket bármiben is, akkor magázódnánk.

Viszont mivel ilyen eddig soha nem fordult elő (igaz ez csak a magánterápiára vonatkozik, a rendelői és kórházi ellátásra nem minden esetben), ezért közös megegyezéssel fiatalabbal és idősebbel egyaránt tegeződünk.

Valamely kollégámat ez akadályozza a munkájában, ezért ő minden esetben marad a magázódásban.

Furcsa vagy nem furcsa, valakiknél ez teljesen jól működik.

Valakik a saját szüleiket is magázzák, de náluk ez a természetes.

Teljesen mindegy, ki hogyan áll hozzá, a lényeg, a kulturáltan, jól működő, fejlődő, hatékony, visszaélésmentes segítő kliens kapcsolat.

Mindenki úgy végzi a terápiát, ahogy azt jobbnak tartja, ahogyan a saját tapasztalata kialakította és ahogyan az közösen elfogadható, kényelmes, megfelelő szintig közvetlen, egy láthatatlan határvonal megmaradása mellett.

Azt viszont látom, hogy a segítők többségénél vagy a kliens személyisége miatt vagy a terápia jellege miatt vagy a kialakított szokások miatt stb. - sok-sok ok miatt - a tegeződés nem működik. Náluk tényleg jobb, célszerűbb a magázódás magtartása és ez így helyes ebben a helyzetben.

Ha valakinél zavaró lenne vagy több közelséget eredményezne, mint ami már nem hatékony a kliens-segítőkapcsolatban, automatikus lenne a magázódásom.

Amit utolsó ír, az az a kivétel, amiből nem szabad kiindulni. Általában a magázódást preferálják a pszichológusok, mert segíti a helyes távolságot megtartani. Ez kiemelten fontos egy olyan páciens esetében, akinek eleve gondjai vannak a társas kapcsolataiban. Segít a terapeutának is nem bevonódni, egy emlékeztető, hogy ez bár egy részről intim viszony, a terapeutának muszáj egyfajta megfigyelő szerepet is fenntartani, nem lehet a kliens barátja, szerelme stb.

Ezzel együtt a terapeuta és a segítő szakmabeliek általában a személyiségükkel dolgoznak. Ha valakitől távol áll a magázódás, nyilván értelmetlen magára kényszerítenie. Valószínűleg ő anélkül is meg tudja tartani a kellő távolságot és így is szakszerű segítséget tud nyújtani. Szerintem tanácsadásban, ahol a felek inkább egyenlőek, és persze fiatalabb korcsoportoknál a tegeződés is működhet.

Èn jàrtam màr pàr pszichològusnàl ès pszichiàternèl.Szàm szerint 7-nèl.

Minden fèle forma előfordult.Volt aki megkèrdezte nekem melyik jobb.De ha Ő tegez,akkor nekem is tegeznem kell.Volt aki magàzott,èn is magàztam.A mostani dilidokim tegez,de èn magàzom.Màr lassan elèri a nyugdìjas kort.Szòval szerintem ember függő..