Hogyan szeressem meg magam?
18 éves fiú vagyok, szeptemberben leszek 19. Nincsen barátnőm, és szűz vagyok. Ezidáig csak egyetlen, 4 és fél hónapos kapcsolatom volt. És úgy érzem örökre egyedül fogok maradni. Nem látok magamban semmi értékelhetőt...
Én úgy érzem egyedül fogok maradni, mert senkinek sem leszek jó, és mert alkalmatlannak érzem magam a kapcsolatokra, mert valahogy belőlem olyan alapvető dolgok hiányoznak amelyek kellenének az élethez és a kapcsolatokhoz. Hiába vagyok egyes területeken "zseni" ha közben hiányzik belőlem egy csomó minden, amin nem nagyon lehet javítani. Ha megnézzük eddig minden egyes próbálkozásom kudarcba fulladt, csak egyetlen egy félsikert tudtam elkönyvelni. Lassan 19 év alatt egy lány volt, akinek tényleg többet számítottam. A többinél labdába se rúghattam, vagy ottragadtam a barátzónában. És azt se mondhatjuk, hogy túl nagyok lennének az igényeim. Nekem simán megtetszenek az olyan lányok is, akikre a legtöbb fiú lehet rá se nézne...
És valljuk be az életmódom sem az, ami a mai társadalomban olyan vonzó lenne. A kitűnő tanuló, animéző, filmező, sokat otthonülő egyéneket (ilyen vagyok) eléggé szereti kinézni a társadalom, és bizonyos negatív jelzőkkel illetni (kocka, stréber, antiszociális stb...) Mellesleg pont a reál tárgyakból vagyok jó, ami szintén erősíti azt hogy kocka vagyok.
Emellett nem vagyok sem túl helyes, se gazdag (manapság egyre több lánynak számítanak ezek az "apróságok"). Nekem csak eszem van, meg szívem. Viszont az érzelmeimet nehezen, sokszor pedig egyáltalán nem tudom jól kifejezni. Így a szívemnek csak annyi haszna van hogy dobog, és éltet xd. Az eszemmel meg önmagában nem sokra megyek a lányoknál, sajnos manapság egyre inkább az a menőbb, ha valaki síkhülye, bunkó, műveletlen xd és annyi ilyen embert ismerek akinek van szép barátnője, és ilyenkor nem értem, hogy nekem miért nincs. Valaki bunkó, buta, rosszabbul néz ki mint én (és ez elég nagy szó, hiszen én se nézek ki valami jól), és ott van vele valaki, én meg egyedül vagyok. Iszonyatosan idegesítő :c
Szóval ezek a tapasztalatok nekem azt mutatják, nincsenek valami jó kilátásaim a nők terén :c így ilyen negatív tapasztalatokkal, eléggé nehezemre esik bízni abban, hogy egyszer nekem is összejöhet valami és boldog lehetek.
Hogy szeressem meg önmagam? Miközben óriási szeretethiányom van... amíg senki nem néz rám úgy ahogy egyszer az a lány tette, aki a barátnőm volt, nem tudom magam értékesnek érezni. Amíg egy lány nem lát bennem értéket, addig én se tudok :c Akárhogy nézem, nem tudok felmutatni semmit, ami olyan nagy értéknek számítana a szemükben: okos vagyok, jól tanulok, művelt vagyok, udvarias, segítőkész, akár önfeláldozó is, bármit megtennék azokért akiket szeretek, és nem várok cserébe semmit se... de ez egyszerűen kevés... leszarja mindenki :c
19 évesen úgy érzem kimaradtam egy csomó dologból aminek már meg kellett volna történnie... lassan körülnézek, és már mindenkinek lesz párja, meg már mindenki alaposan benne van dolgokban, hogy így fogalmazzak... csak én vagyok még mindig egyedül... nagyon elkeserítő. Az meg még jobban, hogy amikor egyszer megvolt a lehetőségem a boldogságra, azt elherdáltam :c Pedig könnyen lehet hogy az utolsó lehetőségem volt. Nem igazán látok okot a reményre a történtek után... még így se hogy itt az egyetem... ha bekerülök egy idegen társaságba, meg vagyok lőve. Nagyon nehezen ismerkedem... nehezen beszélgetek, egyszerűen nem tudok az embereknek mit mondani nagyon sok helyzetben. Mégis ki keresné a társaságát egy nehezen ismerkedő, keveset beszélő, igencsak antiszociálisnak, strébernek, és kockának kinéző egyénnek... nem jó kilátások :c
De tudom, a megoldás, hogy fogadjam el magam és szeressem... Mindenki ezt tanácsolja, hogy szeressem magam, hogy mások is szeressenek, illetve hogy én is őszintén tudjak szeretni másokat, és hogy megélhessem a boldogságot ha eljön.
De hogyan? Hazudjam magamnak azt hogy értékes vagyok? Amikor a kívülállók szemében szemmel láthatóan nem vagyok az?
válasza:Te nem a kívülállók szemében nem vagy értékes, hanem a saját magad szemében nem. Másokra csupán kivetíted a magadról alkotott képet. Belelátsz a fejükbe, vagy mi?
Szerintem az sokat segíthet, ha megválaszolod a kérdést: milyen az az ember akit értékesnek látok? Válaszolj erre őszintén. És akkor elkezdheted magad fejleszteni ezirányba.
Amúgy nagy butaságot írtál. Ha most mész egyetemre, és értelemszerűen egy teljesen új társaságba kerülsz, akkor tiszta lappal indulsz. Kezeld úgy a helyzetet, mint egy hatalmas lehetőséget, mert az is. Csak ne skatulyázd be előre magad!!
Meg mi az, hogy utolsó lehetőség?? Előtted az élet. Csupán a szemüveget kell kicserélni.
Eddig azt tapasztaltam, hogy a társadalom szemében nem vagyok értékes... Mindegy volt hogy mit csináltam, mindenki leszart, senkinek nem kellettem. 6. osztályig még barátaim se voltak. Aztán eljöttem hatosztályos gimibe. Akkor lettek barátaim is. Most van 4 igazi barátom (ezek közül amúgy 3 lány... Khm barátzóna, bár tőlük nem is akartam többet)
Korábban nem voltam ilyen... Elégedett voltam magammal, elfogadtam magam. Aztán egyre többször láttam, hogy senkinek sem vagyok jó. És egyre értéktelenebbnek tartottam magam.
És mostmár a kedvenc időtöltéseim se tudnak boldogítani, hiába csinálom őket. Ahogy az sem tölt el boldogsággal, hogy olyan tanulmányi eredményeim vannak, amiért sokan összetennék a kezüket. Valószínűleg be is jutok egy erős egyetemre, álmaim szakjára. De mindezek valahogy semmit nem számítanak, ha közben nem szeret senki. Ezekért a dolgokért meg nem fognak szeretni. Ma már az ellenkezője a vonzó, nem pedig az, ha valaki okos, és jó tanuló.
válasza:Most ne valami nagyon szakértő válaszra számíts tőlem, de ezt muszáj leírnom neked 😅
Mi a baj azzal, hogy 18 évesen még csak egy barátnőd volt? Itt, gyk-n sok olyan kérdést látok, ahol az illető amiatt kezd el aggódni, hogy 23 évesen nem volt barátnője!:D Gondolj mindig arra, hogy nem te vagy a legrosszabb helyzetben.
Az egyetemen annyi dolog vár rád...új emberek, és ezt ne EGY lehetőségnek fogd fel, hanem minden embernél van egy lehetőséged, de ha már az első néhány után feladod, a többiek csak egy olyan embernek fognak látni téged, aki nem akar velük barátkozni, ezért -érthető módon- elkerülnek majd téged.
A tanulmányi eredmények igenis számítanak. Habár szeretetet nemigen kapsz értük, de a szüleid biztosan nagyon büszkék rád!:)
Animés vagy, ez is sok lehetőséget rejt. Pl. MondoCon-on sok korodbelivel találkozhatsz, ismerkedhetsz, facebook-on is vannak animés csoportok.^^
Ez meg egy tévedés, hogy a lányoknak a bunkó, buta fiúk kellenek. Nyilván, aki egy értelmi szinten van velük, annak ők megfelelőek, de okos lány szerintem sosem jönne össze egy nála jóval butább sráccal, szóval biztosan találsz majd egy olyan csajt, aki hozzád hasonló:)
Járj el edzeni, sportolni, ott is tudsz ismerkedni és az önbizalmadnak is jót tenne szerintem (nekem legalábbis sokat segített)
Jajj, ez a válasz így nagyon keszekusza lett, de remélem érted a mondandóm.^^
És hidd el, értékes vagy másoknak. Még így, ennyi alapján is szimpatikus vagy nekem, szóval nem lehet annyira nagy gond veled, hogy ennyire ne legyen egód.:D
Kedves harmadik!
Köszönöm szépen a választ, nagyon aranyos vagy! :D
Ez teljesen igaz, amit leírtál, mert valóban nem én vagyok a legrosszabb helyzetben. De azért az annyira nem vigasztal, hogy sokan rosszabb helyzetben vannak mint én. Nekem lehet hogy volt már barátnőm, de abból a kapcsolatból nekem úgy jött le, tök alkalmatlan vagyok rá :(
Sportolni járok, rendszeresen megyek az uszodába. Mondjuk ott nem nagyon van alkalom ismerkedni. Focizni is járok ismerősökkel, osztálytársakkal (vagyis most már csak volt osztálytársakkal)
Akkora animés nem vagyok, hogy MondoConokra járjak, oda inkább csak a keménymag jár szerintem, akik már vagy 500 animét megnéztek. Én elbújhatok azzal a kb. 30-cal amit eddig láttam :DDDD egyébként kimaradt a leírásból, hogy nagyon szeretek olvasni (még egy otthonülős tevékenység)
Egyébként a volt barátnőm is ilyenféle volt (anime, manga, olvasás, filmek, szintén kitűnő tanuló, és ugyanarra a szakra is fog majd menni, amire én, csak 1 év múlva, mivel 1 osztállyal alattam jár). És mégis, hiába voltunk közel hasonlóak, neki sem voltam elég
válasza:#3-as vagyok
30 anime?:DD Ne hidd azt, hogy oda csak a "nagyon animések" járnak.:D Én kb. 10 animét láttam (végig), és mégis tervezem, hogy a közeljövőben menjek Con-ra. Igaz, hogy akinek tényleg olyan cosplay-je van, hogy ahww, és szinte japánul beszél, az nem új a dologban, de sokan csak Free Hug-os táblával mennek (ami szerintem nagyon jó ötlet ismerkedéshez is), vagy egyáltalán be sem öltöznek, ők nem feltétlenül azért nem cosplay-eztek, mert nem volt rá idejük/pénzük/kedvük, hanem mert még viszonylag újak a dologban.😄
És olyan nincs, hogy valaki alkalmatlan lenne a párkapcsolatra:) ez alapból "be van programozva" az emberekbe, nem lehet elrontani. Mi volt a baj ezügyben?
Ezt nem igazán tudom megfogalmazni, hogy mi volt a baj... Ahhoz el kellene mesélni az egész kapcsolatom, hogy történt.
Az egész kapcsolat úgy kezdődött, hogy csak barátok lettünk a lánnyal (egy hétnyi ismeretség után). Nekem viszont tetszett a lány. De ő meg folyamatosan arról beszélt, hogy tetszik neki az én legjobb barátom. Úgyhogy elkönyveltem magamban, hogy akkor most sem lesz semmi. Aztán elhívott a munkahelyre ahol a közösségi szolgálatot végezte (ugye most már kell ilyet csinálni ahhoz hogy érettségizhessen az ember), mert azt mondta nem akar egyedül lenni, és még majd el is intézi, hogy nekem is beírják hogy ott dolgoztam. Úgyhogy elmentem. Aztán ott történt az, hogy éppen mikor szünet volt, és pihentünk, ültünk egymás mellett, és a vállamra hajtotta a fejét. Aztán egyszer csak megszólalt, hogy: "Nem akarsz velem járni?"
Szóval így kezdődött az egész... És én emiatt állandóan úgy éreztem, hogy csak egy pótlék vagyok, mert a barátommal nem jöhetett össze, vagy mert úgy gondolta, hogy nincs nála esélye. Kételkedtem abban, hogy szeret. Kételkedtem magamban, mert úgy gondoltam, hogy nem érhetek a barátom nyomába. Hogy egy senki vagyok másokhoz képest, és csak idő kérdése, hogy mikor un meg a barátnőm. Folyamatosan féltékeny voltam más fiúkra. Képtelen voltam hinni a barátnőm szeretetében. Ezáltal képtelen voltam megélni a boldogságot, ami az ölembe pottyant. És végül igazam is lett, mert 4 hónap után vége lett. Ráadásul egyik napról a másikra szinte... Nem voltak jelei, hogy gyengülne a kapcsolatunk. És pont akkor lett vége, amikor már pont kezdtem volna elhinni, hogy tényleg szeret engem. Hogy végre van lány aki értékel. Aztán vége lett.
válasza:Egyébként neki sincs azóta senkije, ez még hozzátartozik...
Na látod ez az... Elherdáltam a boldogságom, és könnyen lehet nem találok még egyszer ilyen lányt. Valahogy őt olyan tökéletesnek éreztem, aki a legjobban passzol hozzám. Úgy érzem, sehol nincs ehhez fogható... Olyan különleges és egyedi volt. Más volt mint a többiek. Tök máshogy gondolkodik, mint a mai lányok többsége... Mégegyszer senki nem fog így rámnézni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!