Ki a hibás? Gyilkolási vágyam van.
Nem viccelek. Megfordult dührohamomban a fejemben, hogy leszúrnám, és a gondolatot élveztem is.
Édesanyámról van szó, gondoljon bárki bármit, nem mindenkinek van jó kapcsolata az anyjával, sőt eléggé patologikus. Itt vannak a jellemzői: elmebeteg, kiskoromban bántalmazott fizikailag, lelkileg a mai napig is folytatja, szép szót nem kaptam tőle, csak folyamatosan a dögölj meg, dagadt k*va, senki sem fog rád nézni (ami különben érthetetlen, mert minden szubjektív dolog kívül átlagos/szép lányok kategóriájába tartozom), nem hallgat, a "nem" jelző a start gomb, regressziós állapotban van, nagyon csúnyán beszél, viselkedik más emberek környezetében is, néha pedig a megfelelési kényszere miatt megjátssza magát. Mindegy, nem komplett. És nem szeretem, gyűlölöm, senkinek sem kívánom azt a gyerekkort, amilyen nekem volt, sajnos. Nem bizonygatni szeretnék, csak ha esetleg valaki belém kötne a "az anyukádat szeretned kell", itt van rá az indokom.
Egyetemre járok, vizsgák előtt vagyok, már nincs sok hátra, és nem lehet tőle tanulni, alig várom, hogy elmenjek, minél hamarabb. Kibírhatatlan. Éjszaka vagyok fent, mert akkor alszik, amúgy csak reggeltől estig sírok. Azt kívánom, bárcsak lenne anyám, mennyivel könnyebb lenne az élet. De nekem ez sajnos nem adatott meg. Jó, nem megyek át önsajnálatba. De amikor van pár megjegyzése, akkor még annál is jobban gyűlölöm, mint eddig, és legszívesebb kinyírnám.
Amúgy elméletileg normális vagyok, bár átszenvedtem már miatta egy pánikbetegséget is, obszesszív-kompulziv zavart is, próbálom alakítani a jövőmet, tanulni. Ezt az egyet szeretném, tanulni, és erre sincs alkalmam. Totálisan kivagyok készülve.
Pszichológushoz már beiratkoztam.
válasza: válasza:Még ha megkönnyebbülést is okoznak a gyilkolási gondolatok, nem szabad hogy tettlegességbe torkolljon. Rács mögé kerülnél miatta, és ismét te húznád a rövidebbet.
Egyet tudsz tenni, érd el mihamarabb az anyagi függetlenséget és költözz el.
Jövőre fejezem be az alapszakot. Akkor leszek független, mert komolyabb állást biztosítanak nekem. Most még nem tudok, annyiból nem élek meg, Pestre felmenni rohadt drága lenne.
A józan eszem diktál, az igaz, de egyszerűen borzasztóan kibírhatatlan.
válasza:Azt kell mondanom, hogy magával a "fantáziával" pszichológiai szempontból az égvilágon semmi gond nincsen, sőt, pont hogy gyógyító, felszabadító hatású az ilyen típusú fantázia.
A tudatalattiban rengeteg elfojtott indulat, agresszió van bennünk azok iránt, akik életünkben ártottak nekünk, leginkább a szülők iránt. Mivel a szülővel nagyon nehéz nyíltan konfrontálódni, ezért maradnak az álmok, fantáziák, stb. Ez azért fontos, mert ilyenkor a felgyülemlett feszültséget NEM magunk ellen fordítjuk, tehát kifejezetten hasznos!
A legtöbb ember képtelen szembenézni a saját agresszív indulataival, fantáziáival, ezeket kínosnak tartjuk. Pedig mindenkiben van, csak elfojtjuk!
Nincs olyan, hogy "anyukádat szeretned kell", sőt, ez egy roppant káros és egészségtelen gondolat, pont emiatt lesznek az emberek személyiségzavarosak, mert elhiszik, hogy a szülőknek hálásnak kell lenni, tilos haragudni rájuk, és a forrongó indulatokat önmaguk ellen fordítják (ebből lesz a depresszió, az öngyilkossági gondolatok, a pánikrohamok és még lehetne sorolni).
Én a terápiám során tanultam meg szembenézni a bennem lévő agresszióval. Kimondottan ajánlatos fantáziában (és természetesen csak fantáziában) agresszívnak lenni azokkal szemben, akikre haragszunk. Akár a teljes megsemmisítésig!
Talán segít elfogadni a "gyilkos" indulataid az a tény, hogy eleink még tisztában voltak a megsemmisítés jótékony hatásával, hiszen gondolj bele: a népmesékben a "gonoszt" mindig drasztikus módon semmisítik meg. Fontos tudatosítani, hogy ilyenkor nem a személy semmisül meg, hanem az általa képviselt tulajdonság. Amikor az anyádat "megsemmisíted", akkor sem őt ölöd meg a fantáziádban, hanem azokat a tulajdonságait, amelyektől szenvedsz.
Ha képes vagy ezt a fantáziálás szintjén elfogadni és megélni magadban, akkor az rád nézve gyógyító hatású.
Ettől függetlenül természetesen mindenképpen jót tenne a pszichológus ilyen családi háttérrel, hiszen sok feldolgoznivalód van még: nem elég leépíteni a régi mintákat, helyettük újakat kell kialakítani, és ebben sokat tud segíteni a terápia.
(Ha megnyugtat, én a terápiám során mindkét szülőmet megvertem, megkínoztam, majd végül "megsemmisítettem" az álmaimban, és nagyon nagy megkönnyebbülést hozott számomra. Azóta sokat javult a kapcsolatunk mindkettőjükkel. )
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!