Szerintetek antidepresszáns szedése megoldhatja ezeket a problémákat?

A legfőbb gondom az, hogy mostanában nem vagyok képes semmibe sem belekezdeni. Pár hónapja volt az életemben egy olyan szakasz, amit nagyon igénybevevőnek éltem meg, mert elég sok minden összejött (kellemetlen, tanulást nem támogató munkahely mellett az egyetem befejezése, nyelvvizsga, illetve egy elhúzódó pszichológiai kivizsgálással egybekötött jó kis identitásválság, + egyéb magánéleti gondok, amiket itt most nem részleteznék). Egy idő után elegem lett, és otthagytam a munkahelyet, mondván, ez nekem egyszerre túl sok. Aztán fogcsikorgatva letettem a nyelvvizsgát, és elvégeztem az egyetemet. Közben diagnosztizáltak kevert szorongásos-depressziós zavarral. A pszichiáter felvetette, hogy szedhetnék antidepresszánst, de én ezt akkor elutasítottam, mert féltem attól, hogy kedvezőtlen irányban befolyásolná a hangulatomat és a viselkedésemet, illetve, hogy túlreagálom a jelenlegi helyzetet, és csak feleslegesen rontanék vele a saját állapotomon.

Tulajdonképpen mindent egybevetve most nem is érzem magam túlságosan rosszul (nem mondhatnám, hogy tombol bennem az életöröm, de általában azért sikerül egy "normális" szinten tartanom a hangulatom). Inkább az a baj, hogy a korábbi megterhelés hatására mintha "átkattant" volna bennem valami, és egyszerűen azt érzem, hogy nem akarok semmit sem csinálni. Tudom, hogy ez nem helyes dolog, és igyekszem tenni ellene, megtervezni a tennivalóimat, valahogy motiválni magam, stb. De ez nagyon nehéz, és az utóbbi időben legtöbbször nem is sikerül. Régebben azért volt bennem egyfajta "életösztön", ami, még hogyha halogattam is a dolgaimat, akkor is segített nekem abban, hogy az utolsó pillanatban valahogy mégis megcsináljam, amit kell. Most már azt érzem, hogy igazából nem érdekelnek a következmények sem, ezért rendszeresen lekések határidőket, késve fizetek be számlákat, elhagyok fontos papírokat egyszerűen azért, mert nem tudom rávenni magam, hogy rendbentartsam őket, stb. Közben pedig állandó bűntudatom van, amiért nincs elég erőm, hogy felálljak, és a kezembe vegyem az életem.

Mindezek ellenére nem érzem magam kifejezetten rosszul vagy depressziósnak (jobban mondva voltak már sokkal keményebb időszakaim is), viszont félek attól, hogy ha visszamegyek dolgozni, összezuhanok megint, és teljesen kicsúszik a kontroll a kezemből. Az előző munkahelyemen kb. 2 hónap alatt sikerült teljesen elhíznom, illetve magamhoz képest elkezdtem elég keményen inni, amit a barátaim közül többen szóvá is tettek, mert általában vagy bugyutára és magamelébámulósra, vagy agresszívre és sértőre ittam magam. Attól félek, hogy ha sikerül olyan munkakörülményeket kifognom, mint az előző helyen, nem lesz megállás a lejtőn. Éppen ezért az utóbbi időben megint fontolóra vettem az antidepresszáns szedését. A cél az lenne, hogy újra kiegyensúlyozott és motivált legyek, és valahogy felül tudjak kerekedni ezeken a negatív gondolatokon és félelmeken; de őszinténszólva nem tudom, hogy a gyógyszer segítene-e mindennek az elérésében.

Szerintetek ilyen körülmények között indokolt lenne a gyógyszer szedése?