Személyiségzavar?

Napjában mindig otthon vagyok, ha arra kerül sor, hogy ki kell mozduljak, társaságba legyek olyan mintha egyszerre örulnék és nem is, örülök mert nem vagyok otthon, de valahogy mégis hiányzik a komfortzóna. Ha otthon vagyok minden jót elképzelek, hogy ez velem meg fog remélem történi, de van, hogy már nem számítok semmi jóra, mert a magány eluralkodik felettem. Nehezen is ismerkedem, könnyen belezavarodok a beszélgetésbe, sokszor gondolok át mindent, lassú az agyam egy idő után már kellemetlen. Van olyan időszak, hogy egyszer nekem jó lesz, de van olyan is hogy nagyon magam alatt vagyok és öngyilkosságon is gondolkodom, de másnak viszont nem tudnék ártani. Ha nem személyiségzavar, akkor hogy tudnám magam végre jól érezni?? rossz így minden. Ja igen és ha viccelődnek velem eleinte viccesnek találom, de van hogy ez átmegy ilyen támadás szerűségbe, szal nem nagyon szeretem, ha huzamosabban viccelődnek velem.