Valakinek volt már ilyen? Ez normális?

Már láttam hasonló kérdést a kategóriában,azért teszem ide.Az a helyzet,hogy végzős gimis vagyok és már vagy 5napja minden nap sírok.Egyre közelebb van a ballagás és az érettségi.Ami nagyon elszomorít,az az,hogy el kell mennem ebből a suliból,a városból is,és új környezetbe kell kerüljek.De ami talán leginkább aggaszt az az,hogy nagyon rossz érzés,hogy itt kell hagynom ezt a sulit.Itt már volt egy kialakult ismerősi köröm,barátnőm,a diák közül is sokat ismertem,úgy érzem sok segítséget kaptam itt,diákoktól,akár idegenektől is szinte,vagy akár olyan tanároktól,akik engem nem tanítanak,és mégis segítettek és rám szánták az idejüket.Meg valahogy egy viszonylag

normális közösség ez ami itt van.Úgy érzem nem fogok már ezután ennyi segítséget kapni ,mint itt.Meg sokan érdeklődtek felőlem,én is mások iránt,ha bajom volt próbáltak segíteni.Szóval hiányozni fog a közösség is.A másik meg,hogy valamennyire mindig is büszke voltam rá,hogy ebbe a suliba jártam,és ha jobban belegondolok annyi emlékem van róla,amiket nem fogok elfelejteni.Ez részben szép nyilván,de ugyanakkor nehezebbé is teszi az egészet.Arról nem is beszélve,hogy ha esetleg volt valami problémám,a suliban minden el tudtam felejteni és ott kevésbé gondoltam rá.Most ugyanígy vagyok ezzel is,mikor suliban vagyok,emberek között vagyok,el vagyok foglalva a dolgaimmal ,elviselhetőbb.De mikor itthon vagyok, ha nem is minden percben,mindig ez jut az eszembe (főleg ha leülök tanulni),rám jön a sírás,van hogy nem is egyszer.

A héten lesz a ballagás,jövő héten érettségi,de ha itthon leszek a szóbelik előtt,lehet ugyanez lesz velem.Vagy jobb esetben a ballagáson kisírom magam,de szerintem azzal is lehet csak rosszabb lesz..

Már korábban is volt hogy elérzékenyültem,és egyszer rájöttem hogy vége a gimis éveknek,de most meg már 5 napja minden nap sírok.És az a legrosszabb talán az egészben(vagy a legjobb,magam sem tudom..) hogy 4 éve járok ebbe a suliba,de csak most kezd(t)em el értékelni,és jöttem rá hogy a sok tanulás ellenére nem is járhattam volna jobb helyre,és hogy egy kifejezetten nekem való hely volt.Most viszont hiába értékelem jobban,elkeserít hogy el kell mennem.Sokan mondják hogy milyen jó egy egyetemen,még jobb is,mint egy gimi,én viszont ahogy magam ismerem,azt hiszem sokkal jobban illik hozzám ez a hely,mint egy egyetem.És hiába gondolok rá,hogy felvesznek talán a szakra amit szeretnék,ez sem tünteti el belőlem teljesen a szomorúságot.

Szerintetek meghülyültem?Vagy mi van velem? :(