Mért érzem rossz döntésnek utólag? Meg mit tegyek, hogy ne feszüljek rá?

Első munkahelyemen nem fizettek jól, de családias volt a légkör, ott el voltam, 7 hónapot voltam ott, aztán meguntam, mert fájt is a lábam, gyakorlatilag ortopéd problémáim vannak, napi 10 kmert kellett biciklizni és emiatt ott hagytam a munkahelyet, mert álló munka volt, és elegem lett belőle. ahova tovább mentem, a csoportvezetőm kirúgott, mert egy haverjának a haverját vette fel helyettem, gyakorlatilag 1 hónapot voltam ott, ezt a helyet nagyon szerettem, mert itt is normálisak voltak az emberek, jó volt a munkakör, meg nem fájdult meg a lábam, egyedül a főnököm volt ellenszenves szemétláda (legszívesebben agyon tudnám verni akár holnap reggel is ha tudnám, hogy nem lesz következménye a dolgoknak)

mind ezt karácsony előtt kaptam meg.

aztán mentem egy multihoz dolgozni, ott meg én mondtam fel, mert az ott lévő emberek idegileg parkolópályára tettek.

Hogy tudnám visszanyerni a mentális egészségem, meg mit tudok magammal kezdeni... :(

Utólag bánom, hogy az első helyem ott hagytam, hiába, hogy nem szerettem amit ott kellett csinálni, kevés volt a pénz, meg fájt is a lábam...

Nagyon el vagyok keseredve, arra kérek mindenkit aki trolkodni akar az egy minimális empátiát érezzen velem és most kivételesen annyival segítsen, hogy nem ír be semmit.

Egyébként segítő szándékú válaszokat szívesen várnék