Ez valamilyen betegség lenne?

Oké!

1. Nem teszel semmit. Hagyod, hogy a félelmeid, távolságtartásod, bizonytalanságod, antiszociális magatartásod, lustaságod, kényelmességed, kétkedéseid, gondolkodási hibáid, bizonytalanságod, bizalmatlanságod stb. uralja az életed. Ez a hozzáállás az egész életedre negatív hatással lesz. Nem fogsz tudni kapcsolatot létesíteni, megtartani azt. A sulit is nehéz lesz befejezni vagy nem fogod befejezni. Az egész életed az önsajnálatról fog szólni és arról, miért nem léptem időben.

2. Elhatározod magad, elmész a helyi pszichiátriai gondozóba, helyi kórház pszichiátriai osztályára (vagy magánrendelésre) és ott kérsz pszichoterápiás segítséget. Átgondolod: "Mit veszíthetek?" Aztán rájöhetsz, ha jó szakembert fogsz ki, akkor csak nyerhetsz a segítségkéréssel. Nem jó szakembert fogtál ki? Nem szimpatikus? Csak gyógyszerrel akar kezelni? Akkor keresel másikat.

A szakember megtanít egy halom jó dologra, amitől boldog, kiegyensúlyozott, egyetemet befejezni tudó, az életnek örülő, aludni tudó, kapcsolatban vidáman élő, szenvedésektől mentes ember lehetsz.

A Te döntésed: szenvedni akarsz vagy egészséget? Hidd el, nem olyan nehéz erre válaszolni és nem olyan nehéz változtatni merni sem. Csak annak nehéz, aki nem akarja jobbá tenni az életét, mert pl. élete a szenvedésben, betegségben élés, mert valamilyen előnye származik belőle.

Sok sikert a jó döntéshez!