Lehet hogy az infantilizmusom és minden gyerekkori viselkedési problémám mögött egy 5-6 évesen elszenvedett orvosi abúzus áll? Lehet ezen változtatni? Rendbe jöhet az életem?
Volt egy orrmandula műtétem, amire semmi szükségem nem volt. Két orvos is megmondta, hogy allergiás vagyok de az egyik nagyon megijesztette anyukámat és ő belement a műtétbe. Engem nem kérdeztek meg akarom e. nem akartam, de az orvost ez nem érdekelte. erőszakkal vitt a műtőbe ahol többször megütött az ott segédkező „urszula” támogatásával. amikor altattak reszketve, gyomorgörccsel altattak el.... amikor felébredtem hisztérikusan sírtam és az édes anyámat akartam amire szintén erőszakosan az ágyba nyomtak....
Ezekről a dolgokról senkinek nem meséltem. Anyukámnak sem mondtam el, évekig még én magam sem mertem rágondolni...
Na most, nagyon sok problémám volt gyerekkoromban. Az orvosokat úgy utáltam, hogy volt hogy egyet később tökön rúgtam. injekciót nem engedtem beadni, a vége az lett hogy az utolsó kettő meg sem kaptam csak bekerült a papírra.... sokáig szinte perverzió szinten utáltam az orvosokat. Az iskolát úgy éltem meg mint amit rám erőszakolnak, mivel a tanárok is úgy viselkedtek, parancsolgattak, hatalmukat fitogtatták és emiatt én mindent megtettem, hogy tönkretegyem, leromboljam ezt. 8 év alatt 12 iskolát jártam meg, és 16 évesen vissza sem mentem. 22 évesen mentem vissza és megcsináltam viszonylag jóra az érettségit.
Ez az egyik dolog amit feltételezek, hogy köze lehet ehhez a másik pedig az infantilizmus és a mazochizmus.
A műtét után fél évvel kezdődött kb, hogy - mivel bepisiltem minden este- pelenkáztak és valahogy a pelenkázás és a visszatérés a kisbaba állapotban megnyugtatott és a mai napig arra vágyom és szeretem ha így kezelnek. pelenkát is hordok. Ide menekülök a mindennapi stressz elől. Amikor szomorú vagyok néha úgy érzem, hogy csak arra vágyom, hogy ebben az állapotban valaki megöleljen és elmondja, hogy nem engedi, hogy bajom essen és szeretnek engem és minden rendben lesz....
Ezen felül valamiért felizgultam - igen már gyerekként is- arra ha valakit bántanak és az a valaki én akartam lenni.... mai napig tart és borzalmasan rosszul érzem magam miután ha önkielégítést végeztem. A legnagyobb problémám, hogy CSAK erre tudok felizgulni másra nem, valamint undorodom attól ha hozzám érnek.
Gyűlölöm azokat az embereket akik egy újjal is bántanak egy gyereket, és őszintén szólva gondolkodom, hogy megkeresem ezt az orvost aki ezt tette velem és szétverném a fejét....
szerintetek ezen ehet változtatni? Van még számomra remény? Jelenleg pánikrohamaim vannak és sajnos nem tudom hova forduljak. Orvoshoz én nem fogok menni mert hányok tőlük....
26f
válasza:Nem minden orvos olyan, amilyennek tartod őket. Vannak közöttük jók is. Akik esetleg tényleg tudnának segíteni.
Egy jó pszichológus segíteni tudna, persze a kezelések minden alkalommal pénzbe is kerülnek, akár 5-10ezer Ft-ot is.
Azonkívül az imádkozást is tudom javasolni, ha esetleg megtanulnál, és elkezdenél olvasgatni Istenről. Ez is sokat segíthet.
válasza:Leírásodból úgy tűnik, igen, nálad ez a sajnálatos gyerekkori esemény váltotta ki ezeket az érzéseket.
Mivel nem vagyunk egyformák, ugyan az az élmény más emberekben más-más mértékű nyomot hagy.Nálad speciel ez történt.A dac is teljesen érthető, amit éreztél később az orvosok, felnőttek iránt.
Ez szomorú és nem lett volna szabad megtörténnie.De változtathatsz az érzéseiden, méghozzá azzal, hogy mindezt más szemszögből gondolod át és egyfajta új, felnőtt szempontú oldaláról tekintesz vissza az egészre.
A gyermek ösztön lény, nem képes felnőtt logikával gondolkozni a történteken és sajnos valóban kiszolgáltatott.
Viszont át kell érezned minél többször, hogy te már nem vagy gyermek, sosem leszel már az és már képes vagy megvédeni magad.
Azok az orvosok rosszak voltak, de attól még nem mindegyik gonosz!
Ezzel a viselkedéssel sajnos épp te kötöd magad ahhoz a réges-régen elmúlt eseményhez.Te adsz neki hatalmat magad fölött azzal, amit csinálsz.Szükségtelenül.
A legjobb amit tehetsz, hogy veszel egy nagy levegőt és nem rágódsz ezen többé!
Meg tudlak egyébként érteni, mert engem is értek sajnos hasonló traumák gyermekkoromban.Ha néha elkezdek ezeken rágódni, akkor tönkremegy a napom, teljesen feleslegesen, mert visszacsinálni semmit nem lehet.Bosszút állni sem tudok.
Mi a megoldás akkor? Az, hogy felfogod hogy felnőtt lettél, önálló, erős felnőtt és a jelennel foglalkozol.Most bánt valaki? Nem.Te bántod magadat azzal, hogy nem engeded el a múltat.
Keress magadnak hobbit, barátnőt, valamit, ami leköt és válts szemléletet.Egy pozitív szemléletet! Sikerülni fog.
" ez a sajnálatos gyerekkori esemény váltotta ki ezeket az érzéseket."
NEM, ez kérlek szépen ABÚZUS volt, nem esemény.
"A gyermek ösztön lény"
Nem hiszem, hogy ezt így általánosítani kéne, mivel én már 7-8 évesen is el tudttam magam úgymond látni. nyilván nem dolgoztam, de nem igényeltem z alapvető szükségleteimhez a szüleim segítségét. tisztálkodtam, öltözködtem, ételt csináltam magamnak, takarítottam, rámoltam, mostam ha kellett. Ezek a dolgok a 3 másik testvéremre nem illenek valóban, ők ezt 14-15 évesen tudták csak megcsinálni. Azonban gyere velem a 8. kerületbe és garantáltan mutatok én neked nagyon gyorsan NEM gyermekkorú igaz ösztönlényeket, szinte csak nem bégetnek, akkora birkák.
Jah, még annyi, hogy ki van mutatva hog már egy 3 éves gyermeknek is kialakult az alap személyisége. az ösztönlény az max egy kutya, nem egy gyerek.
"Azok az orvosok rosszak voltak"
nem, ezek az orvosok bűnözők voltak. Legalább annyi börtönt kéne kapniuk mint azoknak akik szexuálisan molesztálnak egy gyereket, mert mind egy milyenféle testi abúzus, a végeredmény ugyan az.
"Ezzel a viselkedéssel sajnos épp te kötöd magad ahhoz a réges-régen elmúlt eseményhez.Te adsz neki hatalmat magad fölött azzal, amit csinálsz.Szükségtelenül.
A legjobb amit tehetsz, hogy veszel egy nagy levegőt és nem rágódsz ezen többé!
Meg tudlak egyébként érteni, mert engem is értek sajnos hasonló traumák gyermekkoromban.Ha néha elkezdek ezeken rágódni, akkor tönkremegy a napom, teljesen feleslegesen, mert visszacsinálni semmit nem lehet.Bosszút állni sem tudok.
Mi a megoldás akkor? Az, hogy felfogod hogy felnőtt lettél, önálló, erős felnőtt és a jelennel foglalkozol.Most bánt valaki? Nem.Te bántod magadat azzal, hogy nem engeded el a múltat.
Keress magadnak hobbit, barátnőt, valamit, ami leköt és válts szemléletet.Egy pozitív szemléletet! Sikerülni fog.
"
Ebben igazad van. Nem kéne ezen mindig rágódni, de ez nem ilyen egyszerű. Sajnos nem tudok szexuális életet élni és magányos vagyok, egyedül vagyok, utálom ha megérintenek. Tudod minden nap szembesülök ezekkel.
válasza:Te félreértettél engem!
Próbálom érthetőbben megfogalmazni:
Ami gyermekkorodban az abúzusra válaszul kialakult benned, az akkor ösztönös reakció volt.Ha már akkor képes lettél volna logikusan lereagálni, logikusan válaszolni rá, akkor most nem lennél bajban.
Azonban most már 26 évesen nem úgy kellene erre gondolnod, ahogyan egy gyermek teszi.Most már hatalmadban áll, hogy irányítsd az életed, a gondolataidat, az érzéseidet.Használd ki ezt.
A pszichiáter sem tudna ennél okosabbat ajánlani neked.Legfeljebb felírna valami dilibogyót.
Nem tudom, hallottál-e már a"belső gyermekről"?
Figyelmedbe ajánlanám, hátha segít:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!