Szerintetek van valami betegségem? (bőv. Lent)

Légyszíves, csak az válaszoljon, aki el is olvassa, amit most írok, és ért is az ilyen dolgokhoz.

Lehet lesz benne olyan is, aminek nincs is köze hozzá, de leírom, hogy teljes legyen a kép.

Pár éves koromban még nagyon emberkedvelő voltam, inkább társasági, de ahogy teltek az évek, ez egyre jobban megváltozott. Ez a sok csalódás (barátok) miatt volt, meg gondolom ilyen a természetem (meg lehet, hogy a családi problémák is közrejátszottak). Szinte alig vagyok valakivel közeli kapcsolatban. A körülöttem lévőkkel nem nagyon van közös témánk, meg teljesen más személyiségek, mint én.

volt pár ember régebben, akik úgy tönkre vágtak lelkileg, hogy minden nap a halálra gondoltam. De ennek már legalább 2 éve vége.

Az arckifejezésem nem jó, mert sokszor rosszul hiszik, hogy mit gondolok, vagy totál máshogy mondom, amit akarok, vagy akár mást mondok helyette. Vagy olyan is van, hogy hirtelen nem tudok mit reagálni, csak pár másodperc múlva kapcsol az agyam, hogy mit mondjak, de akkor már késő.

Van, hogy egyszer tök kedves, aranyos vagyok, utána meg tök bunkó, de ez akaratomon kívül történik és nem örülök neki.

Nagyon hamar ideges tudok lenni, szerencsére ez már csak inkább bennem van és nem kezdek el őrjöngeni. Régebben se csináltam olyan durvákat, csak nekimentem a másiknak, valamit eldobtam. Ilyen most nincs, mert nem veszekedtem ennyire mostanság. Régebben volt sokszor, hogy azon gondolkoztam, milyen jó lenne rombolni, ledönteni mindent. Ismertem egy személyt, akit annyira utáltam (ő is engem), hogy ha nagyon felidegesített, elképzeltem, hogyan kínzom meg. Őt remélhetőleg soha többet nem látom. Habár megismertem azóta pár személyt, aki szintén nem szimpatikus, de azért durva esetek, hogy ilyeneket gondoljak.

Nagyon színes a fantáziám, de van, hogy olyanokat gondolok, amiket egészen biztos, hogy a többi ember nem, és én magam sem értem, hogy hogy jutnak ilyenek az eszembe és rosszul érzem magam miattuk. Persze a normális képzelgéseimet hasznos dolgokra is tudom fordítani, pl. történetet írok (vagyis már jó rég nem írtam)

képes vagyok nonfiguratív mintákból alakokat kivenni. Pl. az egyik ágyon a mintákból kivettem egy kiskutyát, vagy amikor a füzetemben firkáltam egy tollal, észrevettem benne egy fát. De ilyesmi nagyon sok volt/van.

Van, hogy késztetést érzek arra, hogy hozzáérjek egy tárgyhoz, vagy megmozdítsam, de miután ez megtörtént úgy érzem még egyszer kell és megint még egyszer. Persze próbálok nem hozzáérni egynél többször, de nehéz megállnom.

Nagyon félek a sötétben, már kiskorom óta félek, hogy valami beránt, persze tudom, hogy ez lehetetlen, mégis nagyon félek. Pedig sose nézek horrort.

Van, hogy hirtelen jön valami fura érzésféle, és mintha más lenne a tudatom, meg olyan lenne mint egy álom. Pár hónapja volt az első súlyosabb ilyen, akkor egész nap ilyen voltam, és elég fura dolgokat akartam csinálni (pl. kimenni az ablakon (földszinten lakom), vagy az ajtón ok nélkül, stb.), de aztán mielőtt megcsináltam volna, tudtam magamnak parancsolni. Ez nagyon fura, nem tudom mitől lehetnek ezek.

Pontosan nem tudom mikor, szerintem olyan 2 hónapja kb., egyszer lefeküdtem délután aludni, olyan félálomszerűségben voltam, a szemem kitudtam nyitni, meg mozogni is tudtam, úgy ahogy gondolkodni. A szekrényen láttam egy tárgyat, ami úgy tök természetesnek tűnt, hogy ott van, de amikor magamnál voltan teljesen, láttam, hogy nincs is ott!

Szombaton felébredtem 8-kor, kb. fél 9-kor mentem ki, és hallom, hogy anya nevet. De aztán beszélgettem tesómmal, és mondta, hogy biztos nemsoká jön. Na ekkor eléggé meglepődtem! Mondják, hogy reggel a hallucináció nem fura dolog, de velem azelőtt még ilyen sose volt!

Aztán másnap este szintén... Anya szokott szólni, amikor mennek aludni, vagy hogy feküdjek le és hallom, hogy mondja, hogy "fekszünk". Odanéztem az ajtóhoz, de nem volt ott, és láttam, hogy a mosdóban van. Egyébként nem teljesen az ő hangja volt, mintha kissé idegen lett volna. De sose volt még ilyen.

Szerintetek mi bajom lehet? Ha egyáltalán van? 16/L