Egy pszichológusnak kötelező közömbösnek lennie, muszáj "fapofát mutatnia?

Nem mindig megy nekik.

Ezért közvetlen a rendelés előtt általában megesznek egy citromkarikát.

Együttérezni nem hogy szabad, hanem konkrétan kell is, az empátia hozzátartozik a terápiás kapcsolathoz, ahogyan pl. a feltétel nélküli elfogadás is. Bírálni óvatosan lehet, hiszen nagyon veszélyes ez a fajta alá-fölérendeltségi viszony, az ember mintaként, példaként is szolgál a páciense számára, tehát bármilyen bírálat, véleménynyilvánítás nagyon erős hatással lehet a személyre. Ezen kívül a bírálattal az a baj, hogy a feltétel nélküli elfogadás sem tud teljesülni mellette. Bírálni maximum úgy lehet, hogy az embert magát elfogadod, őt nem bírálod, viszont a tetteivel kapcsolatban lehetnek fenntartásaid. Megérteni viszont akkor is elengedhetetlen, ha nem értesz vele együtt.

Érzelmeket is ki lehet mutatni, a terapeuta is ember. De nagyon vigyázni kell velük, mivel olyan érzelmeket nem igazán kéne behozni a terápiás kapcsolatba, amik valóban a pszichológusból jönnek, inkább azokra kell fókuszálni, amik a pácienshez kapcsolódnak, az ő érzelmei tükröződve stb. A nevetésnél pl. nem mindegy, hogy ki akarod nevetni szerencsétlen páciensedet, vagy nevetsz vele, mert mesélt egy számára is vicces sztorit.