Mi a gond velem?

Születésem óta képtelen vagyok beilleszkedni bármilyen közösségbe. Mindig is én voltam/vagyok a fura, csendes lány. Ez annyira nem is zavar, hiszen én így nőttem fel, nem hirtelen váltam ilyenné. De mostanában azon gondolkozom, hogy lehet, szakemberhez kellene fordulnom. Képtelen vagyok érzékelni normálisan a körülöttem lévő világot. Ez mindig is nagy problémám volt. Nem tudom elmagyarázni, hogy ez hogy is van, de úgy érzem, hogy én jóval hátrányban vagyok a többi emberhez képest. Mindenkinek természetes, ahogy viselkedik, mozog, de nem nekem. Én még máig sem tudom megtanulni a megfelelő viselkedési formákat és az én mozgásom elég esetlen és ismétlődő. A beszélgetéseket előre eltervezem és megtanulom, mert nem tudok spontán beszélgetni. Ha valaki kérdez tőlem valamit, vagy köszön váratlanul, én lefagyok és nem tudok válaszolni, mégha az egy köszönés is. Ezek miatt az emberek neveletlennek és bunkónak tartanak, pedig normális nevelést kaptam. 16 éves vagyok és gondolom sokan arra fognák hogy csak a változó kor miatt érzem úgy hogy engem senki nem ért meg. Igazából, mint ahogy már írtam, kis korom óta ilyen vagyok, nem csak ebben az időszakban. És nem az emberek nem értenek engem, én nem értem a környezetemben lévőket. Úgy érzem jóval le vagyok maradva, mégha kitűnő tanuló is vagyok. Nincsenek barátaim, de nem is igazán szeretnék, mert egy barátság alapvető feltételeit is képtelen vagyok betartani. A legtöbb családtagommal sem tartom a kapcsolatot. A saját szüleimnek nem szoktam köszönni, nem ölelem meg őket... pedig szeretem őket. Nem szeretek ölelkezni, nem szeretem ha hozzám érnek. Egy másik nagy gond, hogy képtelen vagyok megvédeni magam. Sajnos nagyon sokan kihasználják hogy egy gyenge, védtelen lány vagyok, aki mindig egyedül van. Az ilyenekre könnyen lecsapnak. Velem is sokszor ez történik ( például kis koromban molesztáltak is, mert tudták, hogy nem szólok senkinek; ma pedig néhány fiú napi szinten fogdos, ami nagyon zavar, de sajnos nem szálnak le rólam). Sokat beszélgetek magammal, és szerintem elég furán mozgok. Folyton rángatom, csavargatom a kezem megállás nélkül, közösségben és egyedül is. Úgy érzem, hogy egy selejt vagyok a társadalomban. Félek a jövőtől, mert tudom, hogy nem fogok tudni érvényesülni, ha eddig sem sikerült. Eddig nem zavart, hogy ilyen vagyok, de, szeretnék olyan lenni mint egy normális ember. Végeztem egy internetes kutatást és az asperger-szindrómára találtam. Lehetséges?