Miért nem ismerik el hogy agykárosodást kaptam?

Véleményem szerint életed sikertelenségét arra a 2 ragasztózásra akarod fogni. Nyilván ezért írtál ide is, hogy megerősítést nyerjen a hited.

Ha csak sajnáltatod magad, ez nem fog változni, tegyél érte.

Ha te biztos vagy benne, akkor nem mindegy, elismerik-e, vagy sem?

Mit számít, amúgy is?

Ha buta vagy, buta vagy. Tök mindegy, miért.

Ha agykárosodásod lenne, az már kiderült volna.

Feledékenység, ügyetlenség nagyon sok mindenkire jellemző! Ezek általános dolgok. Nem károsodás.

Egyetértek azzal, aki azt írta, hogy a sikertelenségedért, most ezt okolod. Ahelyett, hogy próbálnál változtatni.

Azért azt gondold végig, hogy ha neked van igazad, agykárosodásod van, akkor attól mi lesz jobb? Attól még ugyanaz vagy? Nem fog ettől megoldódni minden problémád.

Az osztálytársaid meg az vették észre, hogy fura van, nem azt, hogy agykárosodásod van. Nyilván voltak gondjaid, ha szipuzásra adtad a fejed.

Egy jókora mániát kanyarítottál ahhoz a 18 éves kori butasághoz. Engedd el ezt. A pszichológus látta volna, ha valóban szervi károsodás ért volna.

Próbálj meg a múlttudatból a jelenbe lépni.

Itt és most: Mi a feladat? mit kell tennem? Mit kell mondanom. Minden feladat, minden helyzet más- és más. Ne sémák szerint, szokások szerint gondolkozz, észlelj, hanem mintha most találkoznál először ezzel a helyzettel (minthogy valóban mindig akkor van egy helyzet, nem a múltban és nem a jövőben, ami nincs is, csak a képzeletünkben) Ne fantáziálj se a múltról, se a jövőről. Itt és most.