Nem akarok élni, annyira rossz nekem néha, mit kéne tennem?

20 éves vagyok és közösségben annyira félénk vagyok, hogy nem merek megszólalni egyáltalán.

Mindig én vagyok az akit kinevetnek semmibe vesznek.

Ha beszélnem kell, nem jön ki hang a torkomon csak értelmetlen félénk motyogás, nem hallja senki.

Egyszerűen szorongok, ha mások előtt kell megszólalnom.

Nem merek felállni és kimenni wc-re, ha mások is oda készülnek.

Annyira durva, hogy nem vagyok képes értelmes kifejezéseket mondani, két szónál többet nem tudok kiejteni.

Minden kis dolgot kudarcként élek meg.

Amikor ülök azt gondolom mindenki engem figyel, ezért mindig lehajtom a fejem és összegörnyedek, befeszülök és minden mozdulatomra figyelek.

Nem bírom, ha hangoskodnak és poénkodnak velem. Nem bírok kiállni magamért szóban.

Kerülöm a magabiztos embereket, ha már egy számomra nem szimpatikus egyén van a közelemben bestresszelek.

Régenben sokat piszkáltak oviban, iskolában.

Butának, lassú felfogásúnak, drogosnak, retardáltnak hihetnek az emberek.

Otthon egész nap örlődöm a történt dolgokon. Volt, hogy a fejem a falba vertem, sokszor vagdosni akartam a kezem, de végül nem tettem.

Előfordult már, hogy egyedül lerészegedtem.

Kb arról szólnak a napjaim, hogy túléljem és mehessek haza filmezni.

20/F