Nagyon beteg vagyok, nem bírom tovább, senkitől nem kérhetek segítséget. Hogyan tovább?

Szia!

Keress rá a neten a lelkisegély vonalra. Ingyen hívható. Biztosan tudnak segítek. Vagy közösségi oldalon keress olyan csoportot, ahol a depresszió a fő téma. Ilyen csoportokban is szoktak lenni szakemberek, de már az is segitség lehet, hogy hasonló érzésekkel küzdő emberekkel tudsz beszélni.

Sok erőt és kitartást!

Jó tanuló vagy, sok barátod van, sokan szeretnek, tanáraid is szeretnek, anyudnak nagyon kedves párja van, így valóban sokan azt hiszik hogy neked az ég világon semmi bajod.

Végre egy olyan tízen éves lány aki nem baromságoktól állítja azt hogy depressziós, nem szerelmi bánat, meg ilyen kis hisztis dolgok amik sajnos a te korosztályodban vannak.

Az írásodból leettem mi a te nagy bajod.

Apudat nem láttad pici korod óta.

Anyud külföldön dolgozik ritkán jár haza.

Mindened megvan, kivéve a családod és neked pont ez a bajod.

Na most én sajnos nem tudok így segíteni neked, mindenféleképpen tanulj és javaslom a tanulás mellett keress valami hobbit ami elfoglal pl sportolási lehetőségek vagy kreatív foglalkozások amik lekötnének.

Ez nem csak elűzi belőled a depressziót, hanem le is köt és még gyorsabban fog telni az időd, nem lesz időd befásulni és vagdosni magad és anyukád is pikk pakk otthon lesz. Ismerj meg új embereket, próbálj ki új dolgokat hidd el le fog téged kötni.

Ha tényleg vannak olyan problémáid amik a lelkedet nyomják akkor beszélj az osztályfőnököddel hidd el megfog érteni és fog majd segíteni, ez nem akkora probléma hogy összeomoljon benne a rólad elképzelt képe. Egy próbát mindenképp megér. A korodbeliek valóban nem fognak megérteni ezt aláírom, ezért próbálj meg felnőttel beszélni.

Először is nyugi! Én sosem értettem miért kell pusztítani magad azért hogy valami megváltozzon. Attól hogy vagdosod magad, szerinted jobb lesz? Elárulom; nem. Minden fejben dől el. Az írásodbóp azt a következtetést vonom le, hogy te elég sok embernek akarsz, és felelsz meg jelenleg is, és nem szeretnéd ezt tovább, hisz belűről valami veszít.

Érzed hogy meg kell változni. Ez a legrosszabb korszak. Belépni a kamaszkorba hihetetlen nehéz, de elárulom, nem ez lesz az egyetlen nehézség...

Másodszor, szerintem ahhoz hogy a fejedben mindent rendberakj, egy erős önbizalom kell, ami neked nincs meg. Gondolj bele...az állatok a gyengébb egyedeket felfalják vagy hátrahagyják. Bennünk emberekben is él egy ilyen ösztön. Ugyan mi nem öljük meg a gyengébb mentalitású, vagy gyengébb fizikumú embereket, ám mi sem szeretjük szivesen látni őket. Akármennyire is szemétnek gondolod ezt most, ez az igazság. Gondolkozz a jövődön. Mit akarsz elérni? Azt hogy egy drogos, önutáló, mazoista, gyenge, döntésképtelen ember legyél? Vagy azt, hogy egy határozott, dolgozó, magabiztos emberré válj, akit megbecsülnek, és szeretnek. Hidd el sok gyenge ember van már, nem kell az ő táborukat bővíteni. Légy erős. Az út hosszú, de idővel élvezetessé válik. Csak vannak völgyek és csúcsok...

By Ti's

Nem tudom, hogy a válaszolók között van-e olyan, akinek akár depressziója, pánikrohamai, vagy öngyilkossági kísérlete lett volna. Nagyon nehéz úgy tanácsot adni, hogy nem ismeritek a bajban lévőt, pláne úgy, hogy azt monjátok, ez fejben dől el. Ezek NEM TUDATOS érzések. Ezeken tudatossággal nehéz változtatni. Sokaknak igenis segítség kell. Az, hogy meghallgassák, hogy úgy sírhasson, beszélhessen, érezhessen, ahogy valójában érzi, és ne a beszélgetőpartnert kelljen figyelembe vennie. BESZÉLNI kell! Saját magának is hangosan kell megfogalmaznia az érzéseit. NEM SZABAD szégyellnie magát az érzései miatt! És a saját magában való kártétel is egy afféle feszültséglevezetés, csak itt fizikailag is érzelmekkel megtelve folyik ki az emberből a fájdalom...

És igen, le lehet kötni magát akármivel is, de az éhség nem múlik el az olvasástól, alvástól, szórakozástól, csak el van nyomva. Ahhoz, hogy elmúljon, enni kell.

Kedves kérdező, ne félj! Keress egy szakembert, vagy egy fórumot és beszélj! Mégegyszer kitartást!

31/nő, feleség, anya, pánikrohamokkal, depresszív hajlammal és öngyilkossági kísérlettel a múltamban.

Kedves kérdező! :)

Ismerősek számomra a gondolatok, amiket most leírtál. Én is éreztem így valamikor, 15 éves korom körül. Sok csalódás ért akkoriban, volt hogy megfordult a fejemben hogy egyszerűbb lenne nem élni. De aztán elhessegettem ezeket a gondolatokat, és megkerestem magamban az optimizmust. Arra gondoltam: lehet hogy nekem könnyebb lenne, de mindenki másnak a környezetemben nehezebb, és én nem akartam volna ilyen önző módon fájdalmat okozni a szeretteimnek. Sok mindent tanultam a kitartásról. Most 23 éves vagyok, erősebb és boldogabb nő mint azt valaha gondoltam volna. Veled is ugyanígy lesz, mert megérdemled, ebben biztos vagyok. Sok kitartást küldök neked is, és remélem tudtam segíteni! :) 23/L

De, kérhetsz segítséget. Nem kell tökéletesnek lenni. Nem kell mindenkinek megfelelni. Ne egy rólad kialakult hamis képet szeressenek az emberek, hanem téged.

Mindenkinek meg akarsz felelni, hogy szeressenek. Nekem ez jön le az írásodból. Magányos vagy, és szeretethiányos. De a szeretet feltétel nélküli, olyan nincs hogy azért szeretnek, mert ezt vagy azt csinálod, akinek feltételei vannak, az nem szeret.

A barátaid nem tudom milyenek, lehet hogy nem értenék, de annyit mondhatsz nekik, hogy szomorú vagy kicsit beszélgessünk.

A tanárod meg most őszintén, kit érdekel mit gondol? Szüleid messze vannak, gondolom a tanárod fontos számodra. Nyugodtan összeomlaszthatod az álomképet, ha kedvel téged, nem fog otthagyni. Sőt, talán segít is.

Nincs a sulitokban iskolapszichológus?

A mamádékkal milyen a kapcsolatod? Ha jó, akkor mondhatnád nekik, hogy szeretnél elmenni egy pszichológushoz, mert nem vagy jól, és ezen változtatni akarsz.

Egy éve vagyok depressziós, tudom mit érzel.

Vágom is magam, de ez most lén

Egy éve vagyok depressziós, tudom mit érzel.

Vágom is magam, de ez most lényegtelen.

Ha gondolod, írhatsz privátot. :)

14\f