Az Adam című 2009-es film hitelesen mutatja be, milyen az Asperger-szindróma? Ha valaki ahhoz hasonló viselkedést mutat, mint a filmben Adam, rávágnátok, hogy biztos Aspergeres?
Nemrég megnéztem ezt a filmet, és kicsit lesokkolt, mert az aspergeres főszereplő elég sok jellemvonása rám is igaz, csak én sosem voltam Asperger-szindrómásnak diagnosztizálva.
Én is huszonéves vagyok, mint a filmben a csávó, csak nekem sok ilyen megrögzött rutincselekvés, és szociális ballépés, amit Adam mutat a filmben, szerencsére 17-18 éves korom körül eltűnt és mára normálisabban viselkedek.
Nem tudom az ismerősi körömből kik láthatták még ezt a filmet, főleg, hogy már 6 éves film, de tartok tőle, hogy emiatt a film miatt elkönyvelnek valami sztereotipikus szellemi fogyatékosnak, sőt már lehet, hogy rég el is könyveltek a hátam mögött, ha már évekkel ezelőtt látták a filmet.
Ti mit gondoltok erről a filmről, ha láttátok? Asperger-szindrómások véleménye is érdekelne, az is, hogy hogyan jöttök ki az ismerőseitekkel, családotokkal, hogy álltok párkapcsolatok terén.
Nekem nagyon tetszett a film, teljesen magával ragadott. Én sokszor érzem azt, hogy más vagyok, mint a többiek, és nem nagyon tudok mit kezdeni a korombeliekkel, mint ahogyan ők sem én velem. Szeretek egyedül lenni, szeretem a megtervezett dolgokat és a mély beszélgetéseket. Vonzanak a mások által kicsúfolt, kiközösített emberek.
Épp ezért tetszett nagyon ez a film, hisz manapság kevés olyan van, ami a hozzám, hozzánk hasonló emberekről szólna.
A témájától elvonatkoztatva, tetszett, mint film is, hisz nem happy end a vége, mégis kialakul egy mély érzelmi kötödés a szereplők közt. Alapvetően én is így érzek. Szerintem alkalmatlan vagyok arra, hogy normális módon szeressek valakit, ugyanakkor nagy szükségem lenne rá.
Nagyon szívesen beszélgetnék veled, írj, ha van kedved! Csak én nem akartalak zavarni.
23f
A kérdésed hatására néztem meg a filmet. Összességében tetszett, különösen a vége, bizonyára, mert nem happy-end. Az túl kiszámítható lett volna.
Én is huszonéves vagyok, diagnosztizáltan aspi és azt kell mondanom, hogy hitelesen jelenít meg egy aspi embert. De nem az összeset. Voltak jelenetek, amelyeken őszintén tudtam nevetni, és amelyekben felismertem önmagamat de Adam sok tulajdonsága nem jellemző rám. Legalábbis nem ilyen formában. Pl. mindent listázok, rendezgetek, de másvalaki után nem vagyok hajlandó takarítani, valamint magamtól nem kezdeményezek ölelést vagy egyéb testi interakciót. De amikor Adam hazaért, és első dolga volt kihúzni a tennivalók listáját vagy amikor a gyerek-videóra egyből rávágta, hogy nem, teljesen önmagamat láttam. Másik fontos felfedezésem pedig az volt, hogy az emberek ugyanolyan arcot vágtak a filmben amikor Adam elkezdett valamit magyarázni, mint amikor engem kell hallgatniuk. Bár lassan kezdem megtanulni, hogy amikor a hallgató fél arcán megjelenik ez a jellegzetes bárgyú vigyor, az valójában azt jelenti, hogy egy szavamat sem érti és épp menekülőutat keres, ezért olyankor inkább abbahagyom (az esetek többségében). :D
valóban nem kapnak semmit? Ezt nem tudtam. Bár ha visszagondolok, itt sem voltunk túltelítve a támogatással de legalább egy minimális próbálkozás volt az állam részéről. Napjainkban pedig egész jó dolgokat hallani, sok program és fejlesztés elérhető a kicsiknek. (amikor én kaptam papírt, nagyjából azt sem tudták, mi fán terem)
#3
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!