Kiégés (Burnout) szindrómáról tapasztalatok?

Kedves fórumozók!

Olyan embereket keresek, akik szenvednek vagy szenvedtek ebben a betegségben, vagy olyan szakembereket, pszichológusokat, akik foglalkoztak vagy foglalkoznak ilyen problémákkal küzdő személyekkel.

Biztos vagyok benne hogy "jót jelent" ha felismeri az ember a saját problémáját, de ez még nem fog megoldásra vezetni. 26 éves férfi vagyok, nem rég váltottam munkahelyet. Előző munkahelyemnél már elég messzire eljutottam és nehezen tudtam munkahelyet váltani, noha tudtam, hogy erre van szükségem. Gyakorlatilag értéktelennek éreztem magam, és mindenkiről ellenséges viszonyt feltételeztem, szinte mindent személyes támadásnak véltem. Gyakran elkerültem a munkát, sokszor ingerült voltam. Fásultnak és fáradtnak éreztem magam, ekkor döntöttem úgy, hogy utána járok ezeknek a tüneteknek. Sok-sok tünetegyüttessel való ismerkedés, temérdek pszichológiai cikkek olvasása után felismertem, hogy nagy valószínűséggel a kiégés szindrómában szenvedek. Konkrétan ez adott erőt ahhoz, hogy munkahelyet váltsak.

Most az új munkahelyemen még nincs fél éve hogy dolgozom. Az első 1-2 hónap tele volt lelkesedéssel, szerettem bejárni, vidám voltam, sokat bohóckodtam munkatársakkal is. Aztán telt-múlt az idő és kezdett a helyzet ugyanúgy romlani, mint előző munkahelyemen. Jelenleg azt érzem, hogy közömbös vagyok a munka és munkatársak iránt. Sok dolog elkedvtelenít és ismét felelevenedett bennem, hogy szakmailag értéktelen vagyok. Szeretnék ezen változtatni, tudom hogy vannak tréningek, de én jelenleg nem a tréningeken gondolkodom. Pontosabban:

Szeretném tudni, milyen megoldások vannak munkahely váltás NÉLKÜL a helyzet megállítására és megváltoztatására? Mik zajlanak ilyen tréningeken? Ki tudna és hogyan tudna segíteni? Mindenhol olvasok mindent, de gyógymódról csak azt látom, hogy tréningeket szerveznek nem kevés pénzért az ország minden pontján. Én hiszem, hogy képes vagyok önállóan is gyógyulni és változni, szeretném megismerni önmagam, de ehhez nem akarom a drága, csoportos tréningeket igénybe venni, időm se volna rá, ez az igazság. Hogyan gyógyítható vagy kezelhető ez? Visszaeső betegek gyakoriak? Akik túl vannak már ilyenen, hogy másztak ki ebből a helyzetből és hogyan élnek most? Milyen képet alkotnak önmagukról, munkájukról és a környezetükről, miként alakították ki ezt az énképet?