Kezdem úgy érezni. Nem vagyok normális?

"Mindenkinek van tedti fájdalma/nyilalása, csak nem foglalkozik vele nem vesz róla tudomást. Én meg egyből a figyelmem az adott fájdalomra öszpontositom.

Ebböl nem tudom mi igaz.."

Minden szó, beleértve a saját reakciódat is.

"Bepánikolok napmintnap...

mit tehetnék..."

Ez egy hosszú folyamat, de hidd el, önerőből is ki lehet gyógyulni belőle! Először is: megismered a saját testedet. Az erős és gyenge pontjait, anyajegyeid elhelyezkedését, mire vagy érzékeny, mi mit vált ki, stb. Ezért egy ideig rengeteg "eltérő" működést tapasztalsz, mert minden apró rezdülésére fokozottan odafigyelsz.

Ezt nevezem aktív szakasznak. A passzív akkor jön, amikor már nem napi szinten pánikolsz, csak akkor, ha valami tényleg abnormális: megbetegszel, és te képes vagy máris a legrosszabbakra gondolni. Majd szép lassan ennek intenzitása is csökken.

Persze ehhez rengeteget kell dolgoznod saját magadon. Felismerni, mi az, amit bebeszélsz magadnak; felismerni a pszichoszomatikus tüneteket (pl. hallasz egy betegségről, majd AZUTÁN felfedezni véled magadon, ilyenkor még tüneteket is képes vagy produkálni). Majd mindezek után tudatosítani magadban mindezt, és tudatosan csökkenteni a szorongást, amit ez okoz. Önmagad pszichológusa lenni, aki megteszi a felismeréseket, és feloldja a szorongást.

Nagyon nehéz, de nem lehetetlen. Persze pszichológust is fel lehet keresni, ő hamarabb segíthet.