Ha ilyen maradok, szociálisan szétesek. Mit tehetnék?

Ha jól emlékszem, hetedik közepe előtt kicsivel kezdtem "megérni". Addig egy átlagos, kissé extrovertált gyerek voltam, jó szociális kompetenciákkal. Akkor egyszercsak elegem lett mindenből és mindenkiből, változást akartam az életemben. Onnantól szubkultúrát választottam, világnézetet alakítottam ki, összességében egyre több kategóriában fogalmaztam meg véleményt. Ez akár egy érettebb "kamaszlázadás" leírása is lehetne. De nálam ez kicsit intenzívebbre sikerült. Nagyon elhatárolódtam a saját korosztályomtól, ma már nem tudok velük 2 értelmes mondatot váltani, mert annyira másak vagyunk mindenben. Az iskolában szinte senkivel nem vagyok kapcsolatban, és egy házirendi kiskaput kihasználva :-) zenét hallgatok. Sőt, úgy igazából senkivel nem vagyok semmilyen kapcsolatban, és nem azért, merthogy én mindenkit megvetek/utálok/anyámkinnya, hanem egyszerűen nincs senkivel közös pontom. E-mailen kívül semmilyen közösségi oldalam sincs. A tanulás pedig egyenesen terror. Mivel tudom, hogy az iskola elsősorban a tömeggé szocializálásban, nem a nevelésben érdekelt (egyébként is magamat nevelem, senkit nem engedek beleszólni a dolgaimba, aki nem képes észérvekkel meggyőzni), képteken vagyok motiválni magam. Van életcélom, de a jelenlegi szociális közegem, és életkoromból fakadó jogi fogyatékaim miatt nem valósíthatom meg őket. Ebben az állapotomban már szinte teljesen lecsatlakoztam, különváltam hetedikes önmagamtól, és ezt, meg a másságomat nagyon nehéz megemészteni. Röviden ennyi. SOS 14F