Ez demencia lehet? Jogosan aggódunk vagy a dokinak van igaza, hogy semmi baj?

Nagymamám 87 éves és egyre több furcsának mondható dolga van. Nem mindig, de sajnos egyre többször vannak kihagyásai.

Halott rokonokkal beszélget, keresi őket. Sokat sír, hogy az édesanyja miért, haragszik rá, miért nem látogatja meg (50 éve halott). Nem igazán tudja, hogy ki kicsoda, azaz tudja, hogy rokonok vagyunk, de hogy milyen fokon, arról fogalma sincs. A gyermekeit keresi, de iskolás korúként és nagyon nehéz meggyőzni, hogy az a "vénember" tényleg a fia és már kinőtt az iskolapadból (már rég nyugdíjas).

Nem mindig használja a wc-t, néha csak úgy simán az ágyba, szőnyegre végzi el a dolgát, majd dühös ránk, amiért rendbe szeretnénk tenni. Pelenkáról hallani sem akar.

A fürdetést elutasítja, kezet is alig mos és akkor sem alaposan.

Nagyon keveset eszik és hazudik, hogy persze, evett, de az ételt eldugdossa.

Állandóan pakol, de utána nem tudja, hogy mit hová tett és ha végül megtaláljuk valahol (pl az iratait a fagyasztóban), minket szid, hogy miért tettük azt oda.

Félmeztelenül, bugyiban jár-kel a házban, kertben, majd panaszkodik, hogy nagyon fázik. Ha megkérjük, hogy öltözzön fel, elutasító, mert "Ő nem egy kisgyerek, hogy ugráltassuk, majd felöltözik, ha akar!". Vettünk neki kényelmes hálóingeket, amibe gyorsan bele tudna bújni, de nem hordja, mert biztos meglesnék idegen férfiak.

Amikor zavartan viselkedik, mindig indulatos és mindenkibe beleköt, semmi sem jó amit csinálunk, bottal fenyegetőzik.

Az orvosa szerint az idős embereknek vannak furcsa dolgai, de a leletek alapján nincs nagy baja és ennyivel el is intézte a dolgot. Igaza van és mi vagyunk túl szigorúak a Mamával vagy tényleg baj van vele?