Mi állhat a háttérben?

Egész nap csak alszok, ninvs kedvem semmihez, amilyen gyorsan megjön valamihez a kedvem olyan gyorsan el is megy. Unatkozok itthon egyedül vagyok a négy fal közt, nem akarok senkivel se beszélgetni mondjuk nem is tudnék, nem szeretnék emberek közé menni, mert folyamatos félelem van bennem, terveztem már hogy megyek dolgozni... igen diák vagyok és azért nem megyek, mert az van bennem hogy ugyse értek meg semmit. Estére vagyok a legmérgesebb, egy sírás után úgy érzem kiadtam mindent magamból és nyugodtabb a lelkem.. Nem értem mi a f#szért vagyok ilyen nyomorék, egyáltalán miért élek.. minek születtem meg?? ("Van hogy egyébként azért sírom el magam, mert ilyen gondolatok jutnak eszembe: XY a nevem és éltem 18 évet, konkrétan egy fejfa van elöttem, és milyen "érdekes" lesz, hogy az öregek közt ott nyugszom.