Pszichiáter kideríti-e a gyerekkori borderline-t?

Most már nem is, gyerekkoromban volt gáz. Most inkább depressziós vagyok. Kábé azóta nincsenek komoly tüneteim, amióta férjhez mentem (22 évesen), de olyan 30 éves korom körülre alakult ki az személyiségem. (Bár ezt még most is tudom manipulálni, de már akarattal, nem összevissza megy.) Igaz, ekkor érkezett a depresszió is. De ha kiderülhet bármi a gyerekkoromból, amire visszatekintve látom, hogy nem voltam normális (akkor persze ezt nem láttam), az lehet, hogy megmagyarázná a mostani állapotomat. Most már nyilván nem vagyok személyiségzavaros, ezt én is tudom, de nem lehet, hogy voltam, és ez mély nyomokat hagyott bennem? És hogy küzdhetném le emiatt a depressziót?

Na ez az, de ez a gond, ahogy a többi orvosnál is. Én olyan vagyok, mint két ember egyben (persze nem disszociatíve :)), ezek tudnak egymásról, és bármelyik lehetek, bármelyik pillanatban, én döntöm el. Sokszor ezért nagyon kell koncentrálnom, hogy minden tünetemet felsoroljam az orvosnál (bármelyiknél, most általánosságban értem), mert bármikor bármelyiket kihagyhatom, és akkor kész a téves diagnózis. Félek, hogy a pszichiáterrel is így járok, és akkor mi lesz? Elég komplex személyiség vagyok. Úgy értem, egész életemben vagy 2-3 embernyi életet "éltem le"...

Bocsi, előre is és utólag is, de ezt nem tudom jobban megmagyarázni. A lényeg az, hogy gyerekkoromban nagyon befolyásolható voltam, és ambivalens - egyszerre voltam antiszociális és könnyen alkalmazkodó, mivel nem volt saját jellemem, csak a magja. Mondom, hogy bonyolult vagyok... :) Így aztán csapódtam ide meg oda, egészen tizenéves koromig. Ebben az időszakban megint hevesen produkáltam a borderline tüneteit. Hangsúlyozom, ezt csak mostanában látom így be. Akkor csak nem értettem, hogy a világnak mi baja velem...