Mi a pszichológiai és/vagy biokémiai magyarázata a nosztalgia-érzetnek?

Nem a demagóg "régenmindenjobbvót", "régenilyennemvót" meg a "bezzegamiidőnkbe" marhaságokra gondolok, hanem arra, amikor az embert egy fotó, egy helyszín, egy tárgy, egy zene-film, egy személy láttán-hallatán egyfajta jóleső érzés fogja el, amit nem tud megmagyarázni (adott esetben akkor is érzem ezt, ha egy illető már nem él, az épületet már lebontották, a műsort már nem játszák, stb.).