Gyerekesnek, tehetetlennek érzem magamat. Hogyan lehetnék kompetens felnőtt ember?
Fiatal felnőtt vagyok, most kezdem az életemet.
szerencsés helyzetben vagyok, van albérletem, meg egy pici pénzem.
Csináltam egy rövidke pincér-pultos képzést, amivel azt remélem, hogy el tudok helyezkedni.
Ebben a szakmában nincs sok gyakorlatom, kb. egy hónap, de hát a legtöbben csak úgy durr bele a mély vízbe kezdik ezt a szakmát. Ismerek olyat aki 4-5 évvel volt fiatalabb mint én amikor kezdte. és simán megy neki.
Bemagoltam mindent, a szervíz menetét, az étlapot, a rendelés bepötyögését a kasszába. Tudok egy asztalnyi tányért leszedni, sört csapolni, koktélt csinálni, kávét főzni géppel. Tudom mit csinálok, de éles szituációban bajok vannak.
Mégis, bátortalannak, esetlennek érzem magamat, lefagyok, pánikolok.
Az agyam teljesen kiüresedik, volt pl. hogy ötezer valamennyit fizettek nekem, a felét kártyával, a felét kézpénzbe, és tökre lefagytam, néztem hogy basszus ez csak négy, közbe egy kétezres és egy ezres volt a kezembe.
Egyszerűen butaság, de a saját agyam szabotál.
Dolgoznom viszont kell, és szeretnék ezen a területen maradni. Viszont gyerekesnek, bátortalannak érzem magamat, rettegek hogy kirúgnak, hogy nem vagyok elég jó, hogy lassú vagyok, hogy rosszul adok vissza, hogy eltörök valamit, hogy rossz dolgot mondok. Szóval félek minden hülyeségtől, és ez elveszi a koncentrációmat, és gondolom az arcomra is kiül.
Hogyan kerekedhetnék felül ezen?
Ja és emellé még azt, hogy gyerekként diszlexiás voltam, és ezt azzal kompenzáltam, hogy tanulós, stréber lett belőlem. Egyszerűen igénylem a dícséretet, az elismerést.
Azt veszem magamon észre, hogy úgy viselkedem mint ha az iskolában lennék, pedig fel kéne már nőnöm, csak nem tudom hogy.
Szia először is azt tudnám tanácsolni, hogy csak lazán, könnyedén vedd a dolgokat, semmit se bonyolíts túl. Ha pedig zavarban vagy más emberek közelében, képzeld azt, hogy otthon vagy, vagy egy számodra megnyugtató környezetben.
És próbálj meg magadban egy egészséges önbizalmat felépíteni, ami nagyban segíteni fogja az önállósodásodat.
Remélem sikerülni fog és hogy erősítselek ebben elmondom, hogy te igenis egy értelmes, önálló felnőtt ember vagy, egy kis akarattal és kitartással pedig képes leszel helyt állni bárhol az életben.
Nos, szia jó önfejlesztést és sok boldog pillanatot, kitartást kívánok!
Sztem amit érzel az minden pályakezdőnél megvan, és normális. Nyugodj meg, idővel bele fogsz jönni, és elmúlnak a kétségeid. Gondolj arra hogy más emberek hidakat terveznek, meg tömegeket irányitanak, stb..., szóval a pincérkedés nem olyan nagy ügy (ne értsd félre, minden munka munka: felkelsz, mész, csinálod). Én például pincérkedtem még régebben 2 hétig minden iskola meg gyakorlat nélkül, és 2 nap alatt belejöttem. 2 dolog: ha izgulsz valamiért, gobndolj arra hogy: mi a legrosszabb ami történhet? Pl ha eltörsz egy tányért? Ki kell fizetni? Vagy ha roszul adsz visza? Levonják a fizetésedből?
A másik hogy igyekezz a munkatársaiddal jó kapcsolatot kialakitani, esetleg kerülj bizalmas viszonyba, hogy hasonló problémákat meg tudjál velük beszélni.
Na, kb ugyanez, csak kávézóban. A kassza kb olyan mintha a NASA installálta volna, a kedves vendég meg egyszerre töketlen és nem hallja amit mondok neki, másrészt meg jobban tudja, és próbálkozik átbacni mindenkit.
Egy idő után már zsong a fejem, nem tudok ennyi infót egyszerre észben tartani, emiatt pedig rontok. Ráadásul butaságokat rontok el, és emiatt hülyének érzem magamat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!