Én túlzom el, és nem is szükséges segítséget kérnem, vagy ne hagyjam annyiban, és keressek valakit?

Úgy el vagyok már keseredve...a nyaram azzal telt,hogy semmit nem csináltam,hiába terveztem el,hogy dolgozni fogok.Nagyon szorongok,ha új helyre kell mennem,és most amúgy is egy rossz időszakban voltam,így nem erőltettem meg magam,pedig biztos találtam volna valami diákmunkát(egyetemista vagyok,20 éves). Úgy kezdődött az egész,hogy összevesztem a barátaimmal kb. 2 hónapja,az is az én alaptalan féltékenykedésem miatt volt,mert azt hittem,nem számítok már nekik,és ez úgy padlóra küldött,hogy nem tudtam magam egész nyáron összeszedni.Kibékültem velük,de utána is piszkáltam őket,már nem tudták,hogy közeledjenek felém.Nem tudom elviselni az állandó hangulatingadozásaimat,a kiszámíthatatlan viselkedésemet,állandó rosszkedvemet.Lett egy új kapcsolatom,és ha a párommal vagyok,akkor jó a kedvem,de amint elbúcsúzunk egymástól,újra visszazuhanok.Rá fog menni a kapcsolatom is,ha így folytatom.Eddig is voltak depressziós időszakaim,azt hiszem,de ez a nyári már nagyon megviselt.Nem tudtam normálisan aludni,mert remegtem,így sok időbe telt elaludnom,és nagyon vert a szívem,vagy ha ez nem volt,akkor rémálmom volt,vagy ha az sem,akkor nagyon féltem elaludni..mindig volt valami.Ha jobb kedvem lett,vagy valami felpörgetett,az se tartott olyan sokáig,meg olyankor általában ittam valakivel,és az átmeneti jó kedv után rosszabb lett.Ha lenne rá pénzem,biztos,hogy nagyon sokat innék.Néha vannak ok nélküli felpörgéseim,vagy normális hangulat,és olyankor azt érzem,semmi bajom,csak eltúloztam.Viszont rossz napjaimon vagdostam magam,összekapartam/karmoltam magam,1-2x bevettem gyógyszereket,de csak fájdalomcsillapítóból,és nem lett bajom tőle(meghalni nem akartam). Lehet,hogy csak feltűnési viszketegségem van,mert bevallom,mindennél jobban fel akarom kelteni az emberek figyelmét(bár a szüleim előtt mindig is titkoltam,hogy érzem magam). Tudom,hogy valami értelmes hobbi lefoglalna,vagy mozognom kéne,de semmire nem tudtam magam nyáron rávenni,most meg már nem is lesz idő nagyon,hogy kezdődik az egyetem.Remélem,az jót fog tenni,de tudom,hogy attól még nem múlnak el a problémák,csak esetleg egy időre.Volt olyan időszakom is,hogy hónapokig jól voltam,de akkor is voltam sokszor szomorú,csak akkor a rossz kapcsolatomra foghattam.Bizonyos helyzetekben(pl. utcán,emberek között,utazás közben) gyakran rám jön egy nagyon rossz érzés,mintha nem is ott lennék,ahol vagyok,mintha nem is én lennék,aki megy az utcán.Ennek utánanéztem,hogy derealizáció, deperszonalizáció(nálam leginkább az előbbi szokott lenni),de nem tudom,hogy ez nálam a depresszió kísérőtünete,vagy micsoda..nem hiszem,hogy csupán depressziós lennék.Gondoltam már borderline személyiségzavarra,bipoláris depresszióra,de nem tudom...Arra is gondoltam,hogy csak hipochonder vagyok,és beképzelek dolgokat,vagy hisztrionikus,aki állandóan figyelemre vágyik.Voltam pszichiáternél,akinek azt mondtam,most jobban vagyok(az igaz,hogy már sokkal jobban aludtam,valószínű,hogy ezért lett a kedvem is jobb),így nem írt fel semmit,hanem elküldött pszichológushoz,akihez aztán nem mentem el,mert ugyanaz fogadott volna,akinél 1.5 éve voltam,és úgy éreztem,hogy nem vesz komolyan.Minden próbálkozásom kudarcba fullad,ha segítséget kérek.Múltkor is annyira izgultam a pszichiáter miatt,hogy már előző nap nem aludtam jól,és elég nehezen beszéltem neki,de azért a problémáim egy részét elmondtam.