Pánik-Szorongás. Merjem elkezdeni a Rivo/Cipralex kombót? Félek a mellékhatásoktól!

Szia! Jaj, hiába adnék tanácsokat nagyon szívesen, de mindenki máshogyan reagál a dolgokra. Először is, mondok egy olyat, hogy a bajodról, sose tudjon senki! Ne mond, ne panaszkodj, csak saját magadnak, hiába mondják, hogy jó elmondani, de 1. Az emberek többsége ezt sose fogja tudni megérteni, mivel úgy gondolják csak egy hisztis, "pánikoló" valaki vagy, és nem ismerik a neurózisos idegrendszeri megbetegedést (végig nézném, bár SOSE kívánva, egyesek reakcióit egy pánikrohamnál). 2. Ha nem mondod senkinek, csak nagyon kevés ember tudna róla, mondjuk 1, vagy a gyakorikérdéseken a válaszolók, tehát teljesen anonym, akkor megkíméled magad a külső szégyentől, hogy mégjobban lealacsonyítva érzed magad (igen, sajnos ez így lett beépülve minden ember tudatalattijába), ez viszont nem gyengeség, csak egy pszichoszomatikus idegrendszeri megbetegedés, mintha egy más rendszer vagy szerv lenne megbetegítve (pl. immunrendszer, szív problémák, emésztési rendszer...stb.). Erről nem lehet azt mondani, hogy te tehetsz, mert a rohamokért az agyadban lezajló funkciók, kémiai reakciók meghatározoák. Ezt azért írom, hogy légy tudatában a dolgokkal, mielőtt antidepresszánst veszel be. Ha úgy gondolkodsz, hogy félsz a mellékhatásaitól, lehet bevonzzod magadnak, vagy bebeszéled. Valószínű, de nem mondom, hogy ez evidens.

Ha megtartod magadban a rohamokat, úgy, hogy senki se lássa, hogy épp az van, mondjuk elmész a mosdóba, kiegyenesített háttal, mintha semmi sem lenne, és ott rendbe szeded magad, egy ilyen roham intenzitását tudod szabályozni, engedd, had jöjjön, de tarhat akár 5 percig is. A saját tudatod irányítja, vagyis te. A kémiai reakciókat nem befolyásolod, de tudod szabályozni őket a gondolkodásmódoddal, eleve, ha úgy állsz hozzá a dolgokhoz, hogy tökmindegy, történjen bármi, most elveszett vagyok, de mindegy, ha meghalok, az is mindegy, minden mindegy, és semmi sem tud rám kihatni addig ameddig az én hozzáállássomal nem engedélyezem meg neki. Magyarul egy olyan üzemmódba viszed az agyad, ha úgy tetszik-tudatállapotodat, hogy kikapcsol a védekezési mechanizmus, és megszűnik a pánik (mert az egy menekülésre késztető dolog, téves riasztás).

Szóval ez lenne az első, hogy megtanuld szabályozni a saját gondolataidat, de egészséges mértékben.

Idővel esélyes, hogy ritkulni fog ez az egész. Én tudom, hogy kellemetlen neked munkában, de vegyél ki egy hét pihenőt, és ne törődj semmivel, pihenj, csináld úgy, hogy minden oké, mégha nem is az, és aztán 1 hét után újra megpróbálhatod. Ez teljesen érthető folyamat, egy rokkantnak is tart egy ideig míg felépül. De te nem vagy rokkant, csak a helyzet ugyanaz majdnem. Ha valóban nem tudod szabályozni a gondolataid, akkor pszichológus segítségével egy kognitív terápián konkrétan az ilyesmire készítene fel téged, és ha az sem menne, akkor marad a gyógyszer+ a terápia folytatása. A gyógyszer sokat önmagában nem ér, csak a pszichoszomatikus tüneteket enyhíti. Ha kérdésed van, jelentkezz. Ez egy betegség, amiért harcolni kell, és nem véletlenül van jelen az életben, valamit meg kell oldanod a hozzáállásodból, perspektívádból, múltad felfogásából.

Elnézést *ami ellen harcolni kell. És egy kérdés is kimaradt.

Melyik a legkellemetlenebb tüneted? tudok mindegyikre remélhetőleg számodra is hatékony átvészelési módszert.

Évek óta szedem a Rivó/Cipralex párosítást igaz igen kis dózisban 0,5 Rivo felezve és a 10mg.-os Cipralex is felezve. Reggeli után bekapom és egész nap teszem a dolgom. Nem agyalok semminemű mellékhatáson sót zombinak sem vélem magam. Írok,olvasok meg rejtvényezek.

Amennyiben érdekel foglalkozom azzal is hogy mit kreál(hat) a agy és rezzenéstelenül szemléli hogy te ettől szenvedsz. Tanulj meg felülkerekedni rajta és ki fogsz kászálódni belőle.