Állandó fájdalommal, magánnyal, bezártsággal - szó szerint, ugyanis tolószékkel nem tudom a 12 lépcsőt leküzdeni, ami a lakásomhoz vezet -, depresszióval,3 gyógyíthatatlan betegséggel létezni - én ezt nem nevezném életnek - van értelme? 31 évesen!
Én az első és második vagyok.. A sclerosis mutiplex tüneteit érzékeled pl rossz látás/nyelészavar/rosszul érthető beszéd?
Ezek gyerekkorban alakultak ki nálad? És a tolószék mióta van, ez egy 'mellékhatása' az egyik betegségnek? vagy csak később alakult ki?
Valamilyen otthonba azért nincs kedved menni, hogy más ne lássa a szenvedéseid? Mert ott ahol ápolónők vannak, ott tudnának szerintem segíteni, neki ez a dolguk és gondolom elég sok ilyet láttak.
Ezek szerint apukád szereted.. de úgy amúgy hiányzik a társaság? Dolgozol?
Tudom, sok ömlesztett kérdést írtam, ezért bocsi, csak érdekelne a helyzeted részletesebben is.
Ne haragudj, de miért kérdezed ezeket? Lényeges? Leírtam, hogyan élek. A kérdésemre még mindig nem kaptam választ: EZ ÉLET???? mert véleményem szerint csak szenvedés. finomabban fogalmazva: létezés. Ha egy állat ilyen helyzetbe kerül, 'humánumból' elaltatják. Az embernek miért kell szenvednie?
Köszönöm a felajánlást, de messze lakom a IX. kerülettől.
Nőnek születtem, de most már teljesen mindegy. egy darab hús vagyok. (a mentősök is így viselkednek, no nem csak velem, a betegekkel általában...legalább is, akiket én ismerek, mert ez az Ő körzetük)
A mentősök és orvosok helyzete nem könnyű. Meg kell tanulniuk úgy kezelni az embert mint egy darab húst, máshogy egy picit is érzékenyebb ember nem tudná feldolgozni a munka közben látottakat.
Az élet? az élet szerintem addig értékes míg tudod értékelni a legapróbb dolgokat. Édesapád részéről: nincs annál rosszabb mint elveszteni a gyermeked, eltemetni, mikor még nem volt itt az ideje. Szeritnem amíg tudsz örülni a cicád dorombolásának, a halacskák úszkálásának, a napfelkeltének vagy lementének, vagy bárminek, addig itt a helyed.
Jó akkor válaszolok a KÉRDSEDRE.
Nem ez tényleg nem élet.Persze nem tudhatom min mész keresztül,csak elképzelni tudom.De szerintem megértem a nagy elkeseredett kérdésed lényegét és egyetértek azzal,hogy ez tényleg nem élet,otthon vagy nem tudsz kimenni,nem barátkozol és sajnos nem tudsz csinálni semmilyen szabadidős tevékenységet.DE.Szerintem egy részben te is hibás vagy,elüldözöl mindenkit.Szerintem sokat dobna életeden ha kimozdulnál(rokonok barátok vagy bárki segítségével)ha mégiscsak találkoznál hozzád hasonlókkal,nem feltétlenül kell nekik is egy tucat betegségben szenvedniük elég ha tolószékesek,biztosan tudnának segíteni a felfogásod megváltozatásán.Meg az ember mindent könnyebben elvisel,ha van valaki ott;)
Szerintem próbálj meg kapcsolatokat ápolni:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!