Nem akarok élni! , mi van ha semmi nem okoz örömet, mi van ha elegem volt és ez már a sokadik alkalom?

Miért hiszed, hogy senkinek se fogsz hiányozni? Ez csak önámítás. Mit gondolsz mit érezne az, aki megtalálná a halott tested? Mit érezne a családod? Akkor is ha most elhanyagolnak, sőt talán főleg akkor, hisz annyi mindent tehettek volna, hogy megállítsanak ebben. Őrült nagy bűntudatok lesz, akár megtettek érted mindent, akár semmit se tettek. Nem fognak tudni megbékélni a történtekkel és nem csak a szülők és testvérek érzik majd ezt meg, de a később generációk is. Én tudom, a nagybátyám megtette. És még én is nyögöm a súlyát pedig sose ismertem.

Azok az emberek, akik szimpatikusnak találtak, esetleg a barátaid voltak, ezerszer átgondolják mit tehettek volna, mit kellett volna másképp csinálniuk és vajon ha egy kicsit jobban kifejezik az érzéseiket az irányodban, vagy leülnek veled beszélgetni, esetleg meghívnak egy sörre nem alakult-e volna minden máshogy. És elgondolkoznak, hogy vajon mennyi borzalmon mehettél keresztül, hogy végül önként vetettél véget az életednek. Vajon ha az utolsó alkalommal amikor láttak megállítanak és mondanak pár kedves szót, vagy csak meg kérdezik hogy vagy és meg is hallgatnak, másképp történt volna?

Azok, akiket az ellenségeidnek tartasz, talán látszólag megvetéssel, kárörvendéssel reagálnak majd a hírre, de ha csak egy kicsit nem pszichopaták akkor belül teljesen mást fognak érezni. Elgondolkoznak, hogy vajon ők tehetnek-e róla? Valószínűleg még ha kívánták is a halálodat, nem gondolták komolyan. És a súly örökké ott lesz a vállukon, hogy talán az ő hibájuk. Talán ha nem zaklatnak, talán ha normálisabbak veled... Talán túl messzire mentek és most egy ember élet súlya nyomja a vállaikat. Még ha nem is ismerik be, hogy talán felelősek lehetnek, a lelküket beszennyezi ez az egész, és talán év tizedek múlva se tudják elfelejteni a nyomot, amit hagytál bennük. Alkoholisták, drogosok lesznek, lecsúsznak és ugyanolyan borzalmakat megélnek, amiket te is. Végül talán ők is végeznek magukkal. Hátrahagyva a családjukat, tönkre téve újabb embereket. Az ő életük vajon kinek a lelkén szárad majd? Hisz te már rég halott vagy... De mégis te kezdted a dominót (vagy folytattad).

De te tényleg azt gondolod, hogy semmit nem érsz és senkinek se számítasz? Hogy nem vennék észre, ha eltűnnél? Tényleg úgy gondolod, hogy a temetéseden egy könnycsepp se hullna? Hogy az emberek nem éreznék meg a tragédiát? Hogy ennyire érzéketlenek vagyunk? Talán maga az élet megy tovább. De akiknek az útját keresztezted emlékezni fognak rád. És talán most azt hiszed senki sem ért meg... De tényleg megérnek ezek a meggyőződések annyit, hogy egyszer majd pontosan értsék mit élsz át most?

Az emberekben a sok mocsok mellett ott a rengeteg jóság. Segíteni szeretnének. Ismerkedj, beszélgess, adj esélyt a változásra! Amíg élsz van esély a változásra, lehet jobb. Ha meghalsz eldobod ennek esélyét. És tényleg úgy gondolod, hogy mindent megtettél? Voltál pszichológusnál? És ha az nem volt jó, akkor egy másiknál? Vagy egy harmadiknál ha az se? Jártál pszichiáternél? Próbáltál gyógyszert szedni? Kértél segítséget? Egyáltalán elfogadtad valaha is tényleg mások segítségét? Nem elég kérni, nem elég kapni, el is kell fogadni. Nem egyszerű.

Ha úgy érzed nincs értelme az életednek, hát szerezz neki értelmet. Kutass, találj fel új dolgokat, hogy emlékezzenek rád, vagy gyógyíts, segíts másokon, vagy szórakoztass és okozz örömet. Az élet egy végtelen lehetőség, élj vele!