Van erre valami gyógymód, vagy így kell leélnem az egész életem?

Folyamatosan rettegek.

Sajnos magam sem tudom miért. Alapvetően jó életem van, persze nem tökéletes, de senkinek nem az, de alapjáraton sikeres vagyok, nem panaszkodhatnék.

De ettől függetlenül én mégis minden egyes percben rettegek már szinte vállalhatatlan mértékben.

Hogy mitől? Attól, hogy megbukok a vizsgán. Attól, hogy hogy fizetek ki egy mondjuk 5 hónap múlva esedékes plusz kiadást (ami nem indokolt, mert jól keresünk) Attól, hogy munkanélküli leszek. Attól, hogy ha jobb munkát akarok, akkor találok e. Attól, hogy lesz e időm elmenni nagybevásárlásra. Attól, hogy nyaralás alatt történik e majd valami baj. Betegesen félek attól és rosszul vagyok, hogy mások mit gondolnak rólam. Olyanoktól rettegek, hogy a gyerekemet tudom e majd iskoláztatni, bírom e majd anyagilag, holott még gyerekem sincs, még évekig nem is akarunk. Sokszor aludni nem tudok, mert csak gondolkodok, tervezek, az interneten böngészek állásokat, hogy felkészüljek a legrosszabbra is, folyamatosan számításokat végzek, hogy anyagilag kijövünk e, akár évekkel előre, holott fogalmam sincs, mi lesz évek múlva. Folyamatosan a sírás környékez (ha éppen nem sírok) és már mindenki megjegyezte a környezetemben, hogy sürgősen változtassak, különben beleroppanok. Félek egyedül lenni, ha épp a párom elutazik inkább bemegyek egy üzletbe és fel-le járkálok ott, csak ne kelljen magam otthon lenni, mert akkor csak tervezek és számolok és pánikolok. Szeretnék nyugodtan élni, de nem megy. Legtöbbször már arra gondolok, hogy inkább megölöm magam, mert ennek semmi értelme.

Voltam 1x pszichiáternél, aki azt javasolta, hogy feküdjek be 4 hétre a pszichiátriára. Nincs az az isten, én ezt nem vállalom. Befekvés nélküli kezelés sehol nincs vagy mit tegyek?