Pánikbetegség leküzdése?

Sok év alatt alakult ki ez nálam. Eleinte csak ritkán voltak rohamaim, meg olyan helyzetekben, amiket még kerülni is tudtam. Aztán egyre gyakrabban, utána elkezdtem szorongni is, majd ez is egyre gyakoribbá vált, végül folyamatossá. Már az utcára se tudtam kilépni, magántanuló lettem, jártam pszichológushoz, voltam pszichiátrián. Gyógyszert nem kaptam, nem is szerettem volna (de előfordult, hogy egyszer-egyszer vettem be frontint vagy xanaxot és semmi hatása nem volt), csináltam, amiket mondtak, mert nagyon szerettem volna és szeretnék is kimászni ebből, de semmi javulást nem tapasztalok, sőt, már kezdek megbolondulni ettől. A hányás a fő fóbiám, attól félek nagyon. Már, ha csak ki kell mennem az utcára is fáj a hasam, szédülök, hányingerem van és ezek nem múlnak el csak, ha hazaérek. Még mindig csinálom, eljárok mindenfele, egyedül is, másokkal is, felszállok a buszra, bemegyek a boltba, de szörnyen rosszul vagyok, próbálom elterelni a figyelmem, légzőgyakorlatokat csinálok, próbálok nem foglalkozni vele, tudom, hogy ártalmatlan és semmi bajom, egyszerűen még se lesz jobb, csak rosszabb. Félek, már az éjszakától is, csomószor van halálfélelmem, félek egyedül itthon lenni, ha tudom, hogy egyedül kell majd itthon maradnom már aludni se bírok előtte, mert mi lesz, ha történik velem valami?! Folyamatosan az ablakhoz járkálok és nézem a szomszéd kocsiját, hogy legalább ő itthon van-e és tudok-e Neki szólni, ha van valami. Mindenki azt mondja, hogy gyenge vagyok és simán le lehet ezt küzdeni és fejezzem most már be a hülyeséget. Ez kicsit megnyugtat olyan téren, hogy akkor egyszer biztos rájövök, hogy mit kell tennem, amitől jobb lesz. De egyenlőre fogalmam sincs.