Ez nem mehet igy tovabb. Valami bajom van. De mi?

Nem birom mar elviselni sajat magam. Ugy erzem annyi felgyulemlett feszultseg van bennem,hogy mindjart robbanok. Semmi nem segit. Az alapveto problemamat sem tudom. Egyszeruen felek az emberektol,sajat magamtol,ha valami nem ugy sul el,ahogy elterveztem torok-zuzok,uvoltok,rangatozok. Potcselekveseket keresek egyfolytaban,cigizek,es eszek. Folyamataban zabalok,konkretan a fel hutot felfalom,ezert kicsit tulsulyos is vagyok. 160 cm es 58 kilo. Magammal sem vagyok megelegedve,de sportolni utalok. Utalom a zoldsegeket,nem tudnek egeszseges etrendet fenntartani. Rettegek a hanyastol. Magatol a hangjatol,a latvanytol,mindent ami vele egyutt jar. Rengeteg minden kavarog bennem,folyamatosan ideges vagyok,sokszor nem tudom fekezni az indulataimat. A fiukkal sincs minden rendben,igaz akadna par,akit el tudnek kepzelni magam mellett,de valahogy ranezek es nem. Van egy baratnom,akivel rengeteget beszelgetunk,es ugy erzem tobbet erzek iranta,mint barat,de ez lehetetlen,mert en is lany vagyok,nem lehet ferde hajlamom,nagyon szegyelnem magam. Tudom,hogy ezt nem en valasztom meg,de akkor sem lehet. Probalom elnyomni ezt a fajta erzest tobb kevesebb sikerrel. A tobbi baratnommel is ugyanennyit beszelek,megsem erzek igy veluk kapcsolatban. Nem is igazan a baratnoim,csak vannak,es persze jol elvagyunk egymassal,de tudom,hogy nem bizhatok bennuk. Egyszeruen annyira zavaros szamomra minden.. Nem egyszer voltak ongyilkossagi gondolataim,es a vagdosas se idegen szamomra. Azt erzem,hogy nem vagyok evilagra valo,nem vagyok eletkepes. Utalom magam es mindenkit,megis valtozni akarok. Nem akarok azzal a bizonyos lannyal foglalkozni,megis boldog vagyok ha beszelhetunk. Nem ertem sajat magam. Ennek a tetejebe meg csak 16 eves vagyok,mi lesz kesobb?