Kihez, hova forduljak? Tudnatok tanacsot adni, amig meg nem keso?

Nem is tudom hol kezdjem. Talan ott, hogy vegtelenul utalom magam. Nincsenek celjaim, egyszeruen nem latom magam viszont x ev mulva.

Barmibe amibe belekezdek hamar ott hagyom,megunnom mert ugy velem nem nekem valo, de konkret elkepzelesem nincs, hogy helyette mit(pl. Iskola :kozepiskola kataaztrofa volt -4 osztalyt jartam meg). Ez fokent azert is nehez, mert a csaladom ezt folyamatosan felhozza, fokent most az egyetem miatt is(mar reg ott hagytam volna)Most a sotet, banto idoszakomat elem(vagyis fizikai eroszakot alkalmazok magamon a legkulonfelebb modokon, altalaban az arcomon) . Rengeteget sirok, bar egyszer hol boldog vagyok, hol pedig a semleges es kozombos a vilaggal szemben, de mar elore lathatolag tudom mikor borulok majd ki, amikor aztan jobb nem tartozkodni a kozelemben. Ilyenkor keptelen vagyok az duhomet kezelni, ami agresszioba fullad, es akkor muszaj vmit, vagy vkit megutnom(bar altalaban ezt akkor is magamon vezettem le). Az ongyilkossagon mindig is gondolkodtam, kiserletem nem volt, de mar regota motoszkal a fejemben a gondolat, most emiatt az idoszak miatt meg inkabb felerosodott. Az emberi kapcsolataimat egyszeruen nincs szo ra, de megunnom. Bar utana meg sirok, hogy nincsennek pl. barataim. A parkapcsolatom a hetvegen ert veget, mas okokbol,de semmit nem erzek! Viszont felek, hogy fogok es nem jot, holott rosszat nem tett az illeto, csak kiszeretett belolem.

Vannak meg dolgok, most hirtelen ezek jutottak eszembe. Mar nagyon nehezen birom, ugy erzem kezdek bekattani es felek, hogy vmi meggondolatlansagot csinalok. 20 eves vagyok, no, szoval mar nem kis kamasz.

Amugy olvasgattam a neten, de nem akartam magamnak diagnozist felallitani.

Javitok.

A korulottem levoket inkabb megbantom amikor duhos vagyok, a kapcsolataimat pedig inkabb sajat magam, de lesz*rom, barmi ok nelkul.

A hazi orvosomnak mit mondjak?

Es akkor O , hova fog kuldeni?