Van itt depressziós? Ti, hogy élitek ezt meg?
Én veszélyes környékeket keresek Pesten és éjszaka ott gyalogolok! Látok sötétebb bőrű "baráti csoportokat",akkaor azokat veszem célba!...és csodák-csodájára,semmi bajom nem esik!
Sok éve küzdök ezzel a "betegséggel",sokat szenvedtem ez miatt. A magánéletbe is kudarc-kudarc hátán kísért...már nem is próbálkozom a lányokkal. Csak itthon fekszem.
Visszatérve erre az "éjszakai bolyongásaimra",tudjátok mire gondolok,amikor elindulok? Hogy a hosszú évek alatt,amennyit szenvedtem,a sok elutasítások,megalázások,és depresszió közepette, hogy ettől rosszabb érzést nem élhetek át! Mi az nekem, hogy ha megszólít az utcán egy csavargó? Ahhoz a szenvedéshez képest,amit átéltem?
Hát tudjátok mit? Kiröhögöm a bűnözőt! Mit tud elvenni tőlem ebben az életben?
De, arra is gondoltam, hogy kicsit skizó vagyok, valami olyasmi,mint: Mr Jekyl és dr Hyde.
Nappal depis,magába zárkózott életunt vagyok. Éjszaka meg,mintha átalakulnék a sok mocsok szemét embert megvetem és nem ismerek félelmet!
Más is tapasztalt magán hasonlót?
Én is sokat mászkálok éjszaka ha nagyon szomorú vagyok vagy félek vagy már elegem van az egész depresszióból. Jót tesz. De veszélyes környékre nem megyek, azért depresszió meg rossz élmények ide vagy oda, ne egy olyan "baráti csoport" húzzon be egy kapualjba, erőszakoljon meg és verjen halálra.
Hogy mit tud elvenni tőled? A telefonodat, értékeidet és a méltóságod hogy úgy kell meghalnod ahogy ő akarja, ha esetleg megölne.
Keress egy szakembert, ez így nem élet, miért akarsz így élni?
Nem értitek. Hírtelen átgondolom a sok évi szenvedést és ahhoz képest mi az, hogy végig megyek egy utcán? Pl. 20 évnyi szenvedés áll szemben egy 10 perces sétával?!
Arányban van ez a kettő? Nevetséges. Nincs telefonom,nincs pénzem,nincs párom,nincs jövőm.
Mit tud egy idióta patkány elvenni tőlem? Még én megyek oda és kérek tőle tüzet! (márha dohányoznék).
Hogy élem meg? Siránkozással. Semmi sem jó, mindenen kiakadok. De mit tegyek, mikor annyi szarság ér nap mint nap? Nincs jövőképem, szar a munkahelyem, nincsenek barátaim, nincs barátnőm már hosszú ideje!
Munkahely-->otthon kuksolás. Ennyi. Tudom menni kéne valahova, de hova? Egyedül? Vidéki kisvárosban? Tenni kéne valamit? De mit? Marad a folytonos, napi szinten őrlődés ezerrel. Tudom mi a problémám, ezért fölöslegesnek látom, hogy elmenjek orvoshoz, hogy megmondja. Viszont változtatni rajta mocsok nehéz, barátok, társaság, életcél kellene hozzá, ami az elmúlt évek során nem érkezett meg, bármennyire is akartam, próbálkoztam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!