Mit kezdjek egy provokatív, idegesítő és együtt élésre szinte képtelen emberrel aki a fiam?

Huszonhárom éves és már nagyon kiborít a viselkedése. Gyerekkorában túlérzékeny volt sokszor bántották, tanárokkal nem jött ki iskolából kicsapták. Pszichiáterhez vittem vadaskertbe kiderült hogy hiperaktivitása van figyelemzavarral. Kapott gyógyszert tizenhárom éves korában de nem volt hajlandó beszedni őket. Volt hogy a szemem láttára lehúzta az egész doboz gyógyszert a wc-n. Akkor sokszor vitatkozam vele mondtam szedje össze magát, pszichológushoz hordtam hetente de pszichológus azt mondta nagyon normális, rendes fiú csak túlérzékeny. A pszichológus engem támadott hogy rosszul nevelem a gyereket, mást csinálhatnék. Időközben már felnőtt még mindig rossz dolgai vannak nagyon aggódok érte. Ha bulizni megy rettegek mi történik vele, drogozik e vagy esetleg elkap valamilyen nemi fertőzést. A szobáját én almozom ki kétnaponta ruhái szanaszét vannak, pár napos tányérok vannak étellel, üdítőflakonok mindenfele, minden szanaszét könyvek a földön. Olyan mint egy disznóól komolyan és már nagyon unom. Követelődzik is velem és elvárja hogy takarítsak utána. Azt mondja ez a minimum azért mert rossz anya voltam. Amikor ilyeneket mond nagyon rosszul érzem magam, legszívesebben bőgnék.

Már többször el akartam zavarni a házból mert lányokat vitt fel a hálószobámba úgy hogy nem tudtam róla és amikor hazaértem munkából azt láttam ott fekszik betakarózva a barátnőjével az én és férjem ágyában. Ez nálam már sok volt. Dohányzik a házban amit ezerszer mondtam ne tegye. Megkérem valamire azt mondja hogy ki Ő egy rabszolga hogy ugassak neki meg parancsolgassak??

Dolgozni nem jár mert elmondása szerint eltartom és bár nagyon kevés pénzt adok neki szerinte (szerintem sokat) azért jól elvan azzal is. Most beiratkozott OKJ szakmára ápolónak tanul mert azt mondja neki szüksége van arra hogy másokon segítsen. Nekem aztán mindegy csak fejezze be mert elment már fotósnak megunta, aztán belefogott abba hogy majd pszichológus lesz. Nem vették fel az egyetemre és onnantól kezdve nem szerette már pszichológiát. Nekem a lényeg hogy boldog legyen és sikeres. De nem tudom mit tegyek nem hajlandó semmit se tenni azért hogy ne veszekedjünk annyit. Mintha nem is venné észre hogy mi a problémám vele. Férjem nem foglalkozik már vele. Van egy nagyobb fiam is ő már nem velünk lakik de amikor hazajön hétvégente akkor azt mondja görcsben van a gyomra hogy az öccse miatt mert mindig a legfájóbb pontokon találja el az embert. Ráérez erre ösztönösen.

Mit lehet tenni, tehetetlennek érzem a helyzetet és aggódok a fiamért