Mi lehet ez? Atípusos depresszió?

Az a helyzet, hogy nem tudok örülni a jelennek, de nem akármiért. Mindig valahová máshová/mással vágyom, sosem jó az, ami van. Már épp örülnék a jelenben a dolgoknak, de bejön egy gondolat, hogy xy-nak milyen jó az élete, vagy hogy én itt meg ott milyen boldog lennék, és rögtön elfog a szorongás és a teljes lehangoltság. És amikor esetleg elérem azt, amit nagyon szerettem volna, már nem tudok örülni, mert bejön egy újabb vágy. Ha meg valamit otthagyok/abbahagyok mert nem éreztem jól magam, utólag mindig azt érzem, hogy de jó is volt, milyen hülye voltam, hogy szarul éreztem magam akkor...

Hogy az istenbe lehet ezen változtatni?:O